Fezejet

 1       6|              is.~Ezen években valami Kökényesdi Feri a hírre kapott haramjafőnök,
 2       6|              látná annak maga előtt.~Kökényesdi uram se nem óriás, ki az
 3       6|   vádoltatott?~Mikor híre volt, hogy Kökényesdi Mármaros vármegyét végigrabolta,
 4       6|              a tenyere; akiket pedig Kökényesdi maga keresett fel, távol
 5       6|             ellenfele vármegyéire, s Kökényesdi uraimék az ilyen dolgokban
 6       6|      Szénásit, hanem menten elküldék Kökényesdi uram fölkeresésére.~*~A
 7       6|             ha azt nem akarták, hogy Kökényesdi minden éjszaka megtizedelje,
 8       6|            meg. Egy napon megjelenik Kökényesdi kifordított bundában, kerek
 9       6|              el, ne búsulj – biztatá Kökényesdi –, ráérek vele reggelig –
10       6|             szemei, ahogy a sötétben Kökényesdi alakját nézte. Végre megunta
11       6|              Hallod-e, eredj el már!~Kökényesdi nem felelt rá.~A kurd újra
12       6|             háta mögött, s már akkor Kökényesdi, Haly basa Sebdiz paripáján
13       6|      utoljára annak nekiszorították. Kökényesdi beleugratott a tóba; erre
14       6| hadjárásukban szálljon segítségükre.~Kökényesdi egy boglyának vetve a hátát,
15       6|         összerogyott ijedtében, mire Kökényesdi elmosolyodva monda:~– No,
16       6|             emberbe.~– Jól van, jól, Kökényesdi uram – szólt Topay –, mi
17       6|              ez nekem mind.~– Tudom, Kökényesdi uram. De lesz ám itt préda
18       6|                Hogy volna-e? – szólt Kökényesdi, megsejtve, hogy emberére
19       6|           isten adta – felelt halkan Kökényesdi, vállát s szemöldökét felrántva.~–
20       6|          Mind igen szép dolgok ezek, Kökényesdi uram – szólt közbe Topay –,
21       6|          tallért.~– Nem úgy lesz az, Kökényesdi uram. Kár lenne kegyelmednek
22       6|        emberrel beszéljen kegyelmed, Kökényesdi uram, ő csak velünk jött,
23       6|                Csodálatos ember ez a Kökényesdi – szólt Raining, még folyvást
24       6|             faluban, miként úri maga Kökényesdi uram, s az a tizenhét zászlóalj
25       6|        portáján felkeresse.~Ott állt Kökényesdi uram a szérűskertben, s
26       6|            edd meg – mormogá magában Kökényesdi.~– Nem ismer kend engemet?~–
27       6|              minket szépen rászedett Kökényesdi! – hát már akkor ott állt
28       6|               hát már akkor ott állt Kökényesdi.~– Hát kend itt van?~– Itt
29       6|        dereka körül érzé összefúlni. Kökényesdi ezzel hirtelen megfordult,
30       6|            ütének, hogy itt vannak a Kökényesdi rablói, kik az első rohammal
31       6|        nagyobb része kitódul a síkra Kökényesdi portyásait zaklatni, midőn
32       6|          ismét tért foglalni, miután Kökényesdi zászlóaljainak csak a rablásra
33       6|           nem maradt életben egy is. Kökényesdi irgalom nélkül kiölt mindent,
34       6|              pipaszár nélkül – monda Kökényesdi, elgyönyörködve a pompás
35       7|            látszott. – S az én nevem Kökényesdi Feri! – szólt mellére ütve.~
36       7|              beszéd – szólt mogorván Kökényesdi. – Minden zsiványregula
37       7|             utánok a barát, sarkában Kökényesdi kivont handzsárral kezében,
38       7|              Fogja kend is a magáét.~Kökényesdi a meglepetés első pillanatában
39       7|            legkisebb porcikáját sem.~Kökényesdi tapasztalá, hogy még ilyen
40       7|              dühbe jött, s belekapva Kökényesdi üstökébe, fölkapá őt annál
41       7|         hazájába.~– Jól lesz – monda Kökényesdi, arra gondolva magában,
42       7|              vezérük tanácsát, s míg Kökényesdi elkábultan tántorgott vissza
43       8|       intézzen ellene, az ráeresztve Kökényesdi portyázóit, egész Kolozsvárig
44       8|              volt szerelve az oltár.~Kökényesdi eközben sietett a barát
45       8|          szurkos fenyők; minden úton Kökényesdi futó embereit lehete látni,
46      30|           remonda ménesét elhajtotta Kökényesdi Feri Böszörménybe, másszor