Fezejet

 1       1|   magiszter Szénási is kárörvendő arccal irányzá mutatóujját a megszólított
 2       3|           levén, sokkal derültebb arccal jöttek vissza a benne részvevők,
 3       3|        szelíd, de bántólag lenéző arccal válaszolt:~– Jó barátom,
 4       7|           véghetetlen csendesvérű arccal fordult a rablókhoz.~– No,
 5       9|       valaha ily vakító fehérségű arccal, melybe mintha a hajnal
 6      11|           férfiakat fátyolozatlan arccal nézze.~– Allahra! Megdöbbentesz,
 7      11|           szólt Azraële ijedelmes arccal –, te meg vagy rontva varázslatokkal,
 8      12|          eunuch, s egészen kikelt arccal rohant ki a partra.~– Hah,
 9      14|        magával, ki fájdalom dúlta arccal tekinte vissza nejére.~Mária
10      16|    uralkodója.~Az ülés napján oly arccal jelentek meg mindannyian
11      16|          halvány, szenvedés dúlta arccal járult vezetői karjain a
12      17| hallgatott. Yffim bég örömsugárzó arccal tekinte olykor reá, mintha
13      17|          odasimult édes, mosolygó arccal a vezérhez, s karjába fűzve
14      17|        bég – szólt Hasszán nyájas arccal.~– Egy ifjút fognak ma elítélni
15      17|      Hasszán homlokára hálateljes arccal, s a függöny mögé állt,
16      17|        fekete fürtökkel, elpiruló arccal, félénken mosolygó ajkakkal…
17      17|           örömét rejteni nem tudó arccal. – Átadták őt az erdélyi
18      18|     helyette.~Nyugodt, kiszenvedt arccal állt a vezér előtt, kisgyermekét
19      18|        hölgy oly ördögi fenyegető arccal mondá e szavakat, ajkait
20      18|             kérdé tőle elsötétült arccal.~– Készen vagyok reá.~–
21      18|        szókat, örömtől kigyulladt arccal szökött fel helyéből, térdre
22      19|       Feriz bíborvörösre gyulladt arccal, s olyat ütött az asztalra
23      21|   enyészni.~Feriz bég megdicsőült arccal tekinte fel a magasba. Két
24      22|           gyönyörteljes, mosolygó arccal lépett fel annak párnáira,
25      24|           a többi mind aggodalmas arccal, tétovázva, remegve, egyedül
26      24|           reá mérges, elégületlen arccal; – minthogy ez neki szokása,
27      24|         hallgató basák tűzbe jött arccal hajtogaták fejeiket, helyeslésül
28      24|      mutatva, ki nyugodt, elszánt arccal engedé magára lakatoltatni
29      25|          szólt neheztelést utánzó arccal –, íme ilyen szövetségeseink
30      25|    gyilkosokat? – kérdé triumfáló arccal Ajász basa.~– Soha! – kiálta
31      25|          belépett az aga, elégült arccal jelentve:~– Itt küldi Székely
32      25|           Ajász basa márványhideg arccal ült le szófájára, s egy
33      26|          úgy – szólt az ifjú, égő arccal gondolva álmai képére, a
34      26|           ki ekkor könnytől ázott arccal Feriz béghez fordult, s
35      26|         kiálta fel kigyulladt hős arccal az ifjú. – Amíg Feriz bég
36      26|           félig értő, félig sejtő arccal, némán nyújtá ki hónál,
37      27|     hanyatlani, s azzal egyszerre arccal a földre esett.~Körtövély,
38      27|        szólt ez, bortól fölhevült arccal – Béldi Pált a guta ütötte
39      28|            rebegé Aranka reménylő arccal.~Az ifjú török arca elé
40      29|   viszonzá a tanácsúr változatlan arccal –, mikor nagy szárazságban
41      29|      válaszolt Apafiné, fájdalmas arccal kelve fel helyéről, s odalépve
42      30|         felgerjedéssel veté magát arccal a szőnyegre, s örömtől ordítva
43      30|       szelíd szemekkel, fájdalmas arccal tekinte végig a jelenlevők
44      30|           valának zavarodva, hogy arccal a földre borulva imádkozának,
45      34|         megszólítá komoly, aggódó arccal a tábornokot:~– Uram, mit
46      34|   feltekinte az égre, megdicsőült arccal, nagyot, nehezet sóhajtott,