Fezejet

 1       1|    megszólított mellére tevé kezét, s arcát földig hajtva, felfordítá
 2       1|              valami a feketéjükből, s arcát oly háromszegletűvé húzta,
 3       3|      felkeresé szemeivel Béldi Aranka arcát, ki látható zavarral ült
 4       5|          Nyugtalanul leste a tanácsúr arcát, de ami annak vonásaiban
 5       6|        szélében, azok nem látták az ő arcát soha; utána menni pedig,
 6       6|             hajzata repked a szélben, arcát az égés fénye világítja.~–
 7       7|             kezével jámbor juhocskája arcát –, hidd el énnékem, hogy
 8       9|              mégsem állhatá meg, hogy arcát kissé mosolyra ne vonja,
 9      11|           Hasszánt az odaliszk, annak arcát minden szónál csókjaival
10      12|              térdre rogyott lassan, s arcát öltönyébe rejté.~– E leány
11      12|              keblén összetéve kezeit, arcát a megdicsőülés mosolyával
12      13|                s megcsókolja halavány arcát? – A bánatos Hariri az,
13      14|                 kérdé Mária, szenvedő arcát férjére emelve.~Ghyka lelkén
14      14|             fürtein, megcsókolá bátor arcát, és elfeledett mindent,
15      14|       hajfürtei körülrepkedték merész arcát.~A csauszok rémülten kapaszkodtak
16      14|        remegtek. Azután visszafordítá arcát, s kezeit szemei fölé tartva,
17      15|      felkarolák az elalélt hölgyet, s arcát királynévízzel kezdék locsolni.~–
18      16|      karjaival, s könnyben fürösztött arcát felemelve hozzá, rebegé
19      16|   félrefordult trónjában, s eltakarta arcát, könyörögve:~– Ne tovább
20      16|        gyöngéden megcsókolá barátnéja arcát, s fülébe súgva:~– Még nekem
21      17|              egyszerre mosolyra vonta arcát. Hasszánnak nem volt szabad
22      17|          hozzá, s kezével végigsimítá arcát.~– Gondolod-e, hogy szükséged
23      17|             rogyott az ifjú ágya elé, arcát annak párnáiba takarva,
24      18|           hajtá, ő is fejére hajtá le arcát. Oly jól illett szép orcájának
25      18|               őt, karjával elfedte, s arcát megcsókolá, mire a gyermek
26      18|             meg fogod nyerni.~Azraële arcát könnyű pír futá el. Hirtelen
27      19|        tárgyat ne lásson, amidőn az ő arcát idézi lelke elé.~Panajot
28      19|            termében, büszkén hordozta arcát, melyről egy perc alatt
29      19|             szőnyegeibe rejté könnyes arcát, s kínos vonaglással csúszott
30      19|               fölemelé e szóra sápadt arcát, nagy szemei holdasan világítottak,
31      19|              s csókjaival halmozva el arcát, s nagy sötét szemei mosolyával
32      21|       összecsókolá százszor, könnyező arcát elrejté bele, s ájultan
33      21|          ennek piros, amannak halvány arcát őrjöngő örömmel csókolá
34      22|                Mindenkinek megmutatja arcát, aki őt keresi, s nem oly
35      22|             oda mutatott, megdicsőült arcát magasztos vággyal emelve
36      24|              tekinte, nem óvhatta meg arcát amaz utálatos hiénai mosolygástól.~–
37      24|           egész beszéd alatt, férfias arcát az érzelmek lázas küzdései
38      25|              megveregetve a szép ifjú arcát, vigasztaló hangon monda:~–
39      25|                félre kelle fordítania arcát, hogy örömkönnyeit észre
40      26|               köpenye félig elburkolá arcát, csak granátfekete szemei
41      26|     folyosóvilága még fehérebbé tette arcát, mint egyébkor volt; merően,
42      26|           kedves lyánka könnyben úszó arcát. Belefogódzott a börtön
43      29| Megtébolyodott! – kiálta fel Apafiné, arcát kezébe rejtve el; – e nemes,
44      30|        szeretteim vesztének?!~Az ifjú arcát e gondolatra elfutotta a
45      34|      keresztül, mely vérrel borítá el arcát, s bal karja keresztül volt
46      34|      megrendült az kezében, s a vágás arcát érte; az első vérre kihullt