Fezejet

 1       1|              Magyari László uram kinn ült a háza előtti kellemetes
 2       1|          érett szőlő lógott. Mellette ült a festett lócán tisztelendő
 3       2|              kengyelét, mikor az lóra ült, s háború idején kétezer
 4       3|            arcát, ki látható zavarral ült veszélyes helyén, erősen
 5       4|             Ibrailba, maga pedig lóra ült, s elbúcsúzva tőle, megindult
 6       6|              a közeledő oly különösen ült a lovon, ahogy csak magyar
 7       8|             tehát éppen fürdőkádjában ült, amidőn e rémületes futás
 8      12|       feszítve.~Egy ezüsthárs tövében ült az ifjú dalnok. Éppen végezte
 9      12| ezüstnyárfáról, melynek tövében Feriz ült, azt keblébe rejté, s oly
10      14|             nappalt, s szédelgő fővel ült le ablakába, honnan az udvarra
11      14|           fegyver és sarkantyú nélkül ült lovához kötözve; de a nemes
12      14|              Mária hirtelen hintajába ült, s a kocsisnak gyors haladást
13      15|              veres párna kitéve, azon ült egy ősz, halovány ember,
14      16|            hogy meg ne zördüljön.~Ott ült a vén Bethlen János és az
15      16|          három lépcsővel, még sohasem ült benne. Mellette egy üres
16      16|            Irgalom!~Oly hideg némaság ült minden ajkon, e zokogáson
17      16|               fejedelem megmerevedten ült trónjában, melynek lépcsőit
18      16|            bég keresztbefont lábakkal ült a zsámolyon, aláveté a karját,
19      17|             hátát.~Ugyanakkor már ott ült Apafi nyakán Olaj bég, hogy
20      17|           kezde magáról eszmélni.~Ott ült akkor is a tisztes ősz férfi
21      17|         tartva, íme, nem a vén dervis ült ágya szélén, hanem egy ifjú,
22      17|            sejtelem boszorkánynyomása ült szívén, s ha fölébredt,
23      18|          isteni bizalom mosolygó álma ült mindkettőnek arcán.~*~Éjfélen
24      19|            kis kalandra indul, lovára ült, és eltűnt a városból.~Feriz
25      19|              a követet.~Feriz bég ott ült a kereveten: halvány arcán
26      19|             esik le lováról, az pedig ült a nyeregben, ahogy mindig
27      19|           eleget tudott. Ismét lovára ült, s visszanyargalt kioszkjához,
28      19|         odaliszk.~Feriz bég kerevetén ült, legpompásabb öltözetében.~
29      19|              lábaihoz, melyen az ifjú ült.~– Nem kevesebbet kérek
30      22|          Feriz bég csendesen figyelve ült kioszkja ablakában, ahogy
31      23|             egy nagy ország kormányán ült volna, neve tán Richelieu-é
32      23|          végvárak hadait, s a fel nem ült székelyekre parancsot küldeni,
33      23|       Lászlóval együtt Bodola várában ült Béldi, amidőn hírül hozák
34      24|              üres maradt, legközelebb ült hozzá a nagyvezér, túl rajta
35      25|              basa márványhideg arccal ült le szófájára, s egy szemöldintésére
36      26|               egy gyászba öltözött nő ült a szűk ablak előtt, egy
37      27|        lefurakodhassék hozzá.~Egyedül ült a Jedikula legsötétebb börtönében
38      27|              Béldi összefont karokkal ült a kövön, melyhez meg volt
39      27|           látogatta senki. Hű kutyája ült csupán mellette. Hat napig
40      29|            tanácsúr ezalatt csendesen ült íróasztala mellett, és írt
41      29|         zörögve, maga a szék, amelyen ült, csúszott alatta idébb-odább,
42      30|        arcvonása meg nem mozdult. Úgy ült ott, mint egy holt alak.~
43      31|         mutatta magát, csak sátorában ült, és olvasott, vagy ha megunta
44      31|               botot. Amint ismét lóra ült, s az erdélyi sátorokhoz
45      34|            végre maga is az asztalhoz ült, s akkor kihúzva a fiókból