Fezejet

 1      El|     nyugszik: félelmes fegyver, ha egyszer ki van húzva, de utolsó
 2      El|       húzva, de utolsó fegyver, ha egyszer ki van ütve a kézből.~E
 3       1|          ütötte pofon az ördöngöst egyszer jobbról, másszor balról,
 4       3|             midőn Thököly Imre még egyszer eléállt.~– Még azt is megbízatásom
 5       5|      Erdélyt védetlen hagyjuk. Még egyszer tanácsoljuk kegyelmednek
 6       6|           aki neki nyomába hág, ha egyszer lován ülve a puszták végtelenjének
 7       6|           fölkeresésére.~*~A török egyszer elfoglalván Nagyváradot,
 8       6|      tudjuk; de most azt szeretnők egyszer megérteni: minő szép kerek
 9       7|          magában, hogy csak legyen egyszer az ablaknál, s lássa meg
10       7|            talált aranyat, ezüstöt egyszer tűzben, egyszer forró, egyszer
11       7|            ezüstöt egyszer tűzben, egyszer forró, egyszer pedig hideg
12       7|     egyszer tűzben, egyszer forró, egyszer pedig hideg vízben meg nem
13       9|         válogatni.~Hadzsi Baba még egyszer földre veté magát, ezt hallván,
14       9|          Ezért könyörgöm neked még egyszer, óh, uram, hogy engedd e
15      12|            tehát még Azraëlét csak egyszer látta, midőn ura kalandját
16      12|            nem kerülheti, és mégis egyszer azt veszi észre, hogy vállára
17      12|       parancsolsz?~– Már elmondtam egyszer.~– Fejemmel játszom, asszonyom!~–
18      15|            mit tehettem, mikor már egyszer ott volt? Ki csak nem vethettem
19      16|            magyarnak e harc, de ha egyszer benne van, el nem fut, akkor
20      16|             Irgalom! – suttogá még egyszer a szegény nő, s félaléltan
21      17|        számára szokott tartogatni. Egyszer csatát veszte a Zrínyiek
22      21|            lehet aztán a levél, ha egyszer levágták a fejét.~Az ifjú
23      21|      vigyen be magával a várba, ha egyszer benn vagyok, megveszem Hasszán
24      21| meghallhassák, ha az őrszem kiált.~Egyszer hallatszott valami kiáltás,
25      21|       juttass be engem a várba, ha egyszer én benn vagyok, akkor semmi
26      21|            csónakot iparkodott még egyszer kivehetni.~A szegény odaliszkra,
27      21|           őket, nem gondolt senki…~Egyszer egy forró kéz érintését
28      21|           vezeté a delnőt. Ott még egyszer megállt, az ifjú vállára
29      23|           szultánnal szövetkezzék; egyszer mindkettőnek hódolatot mutasson,
30      23|        bűneikről valamit? Csakhogy egyszer fogva voltak.~Jó Apafi Mihály
31      23|            veresebb kezdett lenni. Egyszer egy üres széket látott meg
32      24|      szemekkel válaszolt, arca még egyszer oly mérges volt, mint egyébkor,
33      24|      erszény, én adok; ha kell még egyszer annyi, adok; akármennyi
34      24|      szikrákat ád, úgy fordult még egyszer a vezér felé Béldi, megrázva
35      25|         hogy amit mondott, most az egyszer szórul szóra szent igazság,
36      29|           mely egy völgyben épült, egyszer csak elkezdett a hegy odábbcsúszni.
37      29|            ne is próbálj engem még egyszer fattyú névvel nevezni, mert
38      30|      markolat hiányát, s akkor még egyszer visszafordult, s csaknem
39      31|            harcot keressen: ha már egyszer bele van hozva, nem bölcselkedik
40      33|            látta végveszélyét, még egyszer keresztül akarta magát törni
41      33|           annyi veszteség után még egyszer megfordítá a török had szerencséjét,
42      34|        hogy Bozzán tábort ütöttek, egyszer megszólítá komoly, aggódó
43      34|             mint Bozzához.~Most az egyszer igaza volt Telekinek, de
44      34|   gyönyörködve a férfias játékban.~Egyszer az őrök egy oláhot hoznak
45      34|         magát kísérői közül, s még egyszer visszafordulva, egyedül