Fezejet

 1       1|          egyenkint a kísértetek, fehér halotti lepedőkbe burkolva,
 2       2|           kese lesz? barna lesz? fehér vagy tarka? előre nevet
 3       4|       játékszert fogna meg finom fehér kezeivel, azt egy delnőnek
 4       4|        Thököly elveté kardját, s fehér kendőjét ragadva, rohant
 5       6|          torony párkányzatán egy fehér hölgyalak jelen meg, sötét
 6       6|    felvonóhídon áll, kedvese egy fehér kendőt hajíta le hozzá,
 7       6|         s a torony magasából egy fehér alak hull alá a hídra; a
 8       9|       vonult, akkor egy harmadik fehér muszlinszövetű lepel maradt
 9       9|     lábakat, ily gömbölyű, sima, fehér lábacskákat nem hiszem,
10       9|         örülnek rózsákat ültetni fehér földbe, csókkal pirosítni
11       9|     vezeté a béget, s felemelvén fehér köntösének szegélyét, azt
12       9|   elkülönítve látszott. Egyszerű fehér gyapjúlepelbe volt burkolva,
13      11|         karókba tűzve.~Ha láttok fehér alakokat sétálni a szigetparton
14      12|        dallamokat visszhangoz. A fehér és fekete fő egymás mellett
15      12|    megcsókolta hévvel, azzal egy fehér levelet leszakítva az ezüstnyárfáról,
16      12|       fejére téve. Keblén volt a fehér nyárfalevél, s oly nyugalmat
17      14|   takarva, egy, a fára akasztott fehér kendő tudósítá, hogy hintaja
18      15|  megcsókolá annak homlokát, sűrű fehér szakállával egészen eltakarva
19      17|       nyílásán az összeszorított fehér fogsor egy egész poklot
20      17|       török mecset, melyben vén, fehér szakállú dervis ájtatoskodott,
21      17|          együtt visszatérni. Ősz fehér szakálla volt a vén dervisnek,
22      17|   szakálla volt a vén dervisnek, fehér szemöldökei, mintha zúzmaráz
23      17|         betegágya felett, a sűrű fehér szemöldök alatt oly ifjú
24      17| szakítanom, s felküldék érte egy fehér szakállú majmot a fára.
25      17|         a moldvai hercegnő, és a fehér szakállú majom, akit érte
26      19|       előhozták a paripát. Tüzes fehér arab mén volt az, tízszer
27      19|   orrlyukain fújta a forró gőzt, fehér sima szőrén keresztüllátszott
28      21|          egy sötét ablakából egy fehér alak bocsátkozék le a falon,
29      22|        hol elbukik közöttük. Egy fehér alak áll benne merészen;
30      22|         szemeknek; a lélek aludt fehér, hófehér leplek alatt, nem
31      22|          hátteréből egy halvány, fehér alakot lát magára szemközt
32      22|  tengerré válva; a máglya felett fehér füstfelhők kezdtek gomolygani,
33      22|        szélsebességgel előtörni, fehér, gomolygó füstfelleget hajtva
34      24|  keleties öltözet, piros kaftán, fehér turbán, a kócsagtoll, mind
35      26|             rebegék a gyermekek, fehér kezecskéiket a vasrostélyon
36      28|    ajkaival melengetve a leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül
37      28|          látszik, a szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik,
38      29|          borzadva nézett a házak fehér oldalára, miken az esőcseppek
39      30|         méhkas alakú nagy süveg, fehér szakálla övéig folyt le
40      30|      egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen, mint az Isten
41      30|           s a támadt kék láng és fehér füst elborítá a szétvágott
42      31|      jöve rá maga a fővezér, hat fehér paripától vont díszhintajában
43      33|          elővillannak Éden város fehér, tetőtlen házikói, melyek
44      34|       levén, elbúttam: ím, ezt a fehér szakállamat ide kegyelmetek