Fezejet

 1      El|          nem félistenek, de egész emberek.~Erdély ez időszakban az
 2       1|        megelevenült a környék, az emberek kifutottak házaikból a tünemény
 3       1|            s rá iszonyú csatazaj, emberek ordítása, halottak nyögése,
 4       1|      folyása felől elmélkedni.~Az emberek jöttek-mentek előttük, s
 5       1|         azok, melyeket incselkedő emberek mívelnek, hogy a népeket
 6       1|       vadul, ingerül, dühös lesz; emberek, kiknek semmi mesterségük
 7       1|           sokaság közé lépett, az emberek megismerték, s utat nyitottak
 8       2|          nem maradna más, mint az emberek rajta. Ti tehát az én leányom
 9       3|        odanyújtá az énekesnek. Az emberek megtaszíták egymást, hogy
10       3|        Milyen bohók ezek a komoly emberek – mondá magában Thököly –;
11       6|       alig maradt benne, hanem az emberek a szomszédjaik házain keresztül
12       6|             ott is azt mondják az emberek, azt nekik az isten adta,
13       7|            sánta, inaszakadt tagú emberek, elévült kórosok, lélekbetegek,
14       7|       hogy egy időben éltek olyan emberek, akiket mártíroknak híttak,
15       7|          állnak.~– Lám, hiszen jó emberek vagytok ti – monda a páter –,
16       8|  veszélytől.~Az udvaron szájjongó emberek megdöbbenve az ijedt sietségen,
17       9|     mindezt Isten alkotá, hogy az emberek örüljenek neki.~Míg az érdemes
18      13|   harcolnak még, végre csak egyes emberek, azok is elhagyják egymást
19      17|           vér kell; mégpedig nagy emberek vére. Hogy melyiké? Az mindegy;
20      17| rostélyajtón keresztül, háttal az emberek felé, s szemben egy nagy
21      21|          még ehhez sem értenek az emberek. Azután felgyűrte nagy,
22      21|       éjfél körül járt az idő, az emberek egyre vártak, és nyugtalankodtak,
23      23|      XXIII. Változó idők, változó emberek~Kis országoknak nincs nagyobb
24      23|       hová lettek, s utoljára még emberek elnyelésére is vállalkozott;
25      27|        írták, mint hazaárulóét!~– Emberek! – ordíta fel, láncait keserű
26      29|       Isten kardja! – rebegték az emberek ösztönszerű félelemmel.~
27      29|           és ott maradt; a jámbor emberek még örültek neki, hogy a
28      29|        megharagusztok, sőt minden emberek térdfőhajtással azt mondják
29      29|           ujjal fogják mutatni az emberek: ,Ez amaz átkozott hazaáruló
30      29|    lélekadta fattya! Vagy beszélj emberek módjára, s ne ugass itt,
31      29|           ideig csupa báránylelkű emberek lakták e birodalmat, kiknek
32      29|         hadviselésekben; ők derék emberek voltak, mindenki nagy hazafiaknak
33      29|   Változnak az idők, változnak az emberek.~– Akkor még nem tudtam,
34      29| feltartóztassa, elgázoltatik. Nem emberek, hanem országok sorsa forog
35      29|  birodalmában levő leghatalmasabb emberek szövetségével, hogy egy
36      30|       lehet győzelmek harca, mert emberek szerezték azt, és Allah
37      31|   bölcselkedik többé. Az okoskodó emberek végképpen elültek, vagy
38      31|   találnak átcsábulni; úgyhogy az emberek már utóbb megunták az álldogálást,
39      31|        tudni, és azok mind különb emberek tenálad, hogy tudnálak én
40      33|            és táncoltatok az igaz emberek sírjain. Énekszóval fogadtátok,
41      33|            menten összeomlik.”~Az emberek átlátták, hogy nem oly őrült
42      34|       láttára, Isten dicsőségére, emberek okulására.~Erdélyben jól
43      34|         szorostul a másikig, s az emberek éjjel-nappal fegyverben