Fezejet

 1       1|     mellett a nagy zsellyeszékben, kezeit testének nem megvetendő
 2       1|          pozitúrába vágva magát, s kezeit hátra téve, a magiszternek
 3       1|            A megszólított felemelé kezeit az égre, s hosszan felsóhajtott: –
 4       4|      mosolyogva, s azután megmosva kezeit, újra elővevé kardját. –
 5       6|             s a török lekötve érzi kezeit ez ádáz tekintet által.~
 6       7|            és mosolygó. Összetette kezeit, s hüvelykujjaiból malmot
 7       8|          ellen, hogy csókoltatja a kezeit, parancsoljon vele másszor
 8       9|         Hadzsi Baba keresztbe veté kezeit mellén, s megrázta szakállát
 9      11|           csodálkozva csapta össze kezeit.~– Hol látsz te itt rózsalugasokat?~–
10      12|       lefogják a mentségükre siető kezeit.~– Ha megrettenni látsz,
11      12|           A leány keblén összetéve kezeit, arcát a megdicsőülés mosolyával
12      13|       Dicsőség Allahnak! – kiálta, kezeit égre emelve. – A diadal
13      14|    istenért! – kiálta a fejedelem, kezeit összecsapva. – Ide ne jöjjön
14      14|      Azután visszafordítá arcát, s kezeit szemei fölé tartva, a távolba
15      15|       kiálta Olaj bég, visszakapva kezeit s oly módon ellenkezve,
16      15|        fiam – monda erre összetéve kezeit Olaj bég. – Bizony terhes
17      15|          Olaj bég áhítatosan emelé kezeit az ég felé.~– Az élet és
18      16|            félaléltan csúsztatá le kezeit Apafi térdeiről. Béldi Aranka
19      16|        feje csüggedten hajolt alá, kezeit összekulcsolá.~– Így vagyunk
20      17|            dervis pedig felemelvén kezeit, megáldá egyenkint az ajtón
21      17|         levegőt, ha ébred, s forró kezeit kinyújtja, megérinti lüktető
22      17|          fájdalom vonaglott végig, kezeit szívére szorítá, tán hogy
23      17|         sok útja van.~Hasszán basa kezeit dörzsölte örömében.~– Azonban,
24      18|    gyermekét túltevé magán, s szép kezeit imára kulcsolva annak ártatlan
25      18|            a kisgyermek szép kövér kezeit odatevé anyja nyakára, az
26      18|       besütött, fölébredt Mária, s kezeit kisgyermeke fején összekulcsolva,
27      18|         imáját, akkor gyermeke kis kezeit is összetevé, mintha tudná,
28      18|       magát kerevetén, s összetett kezeit keblére szorítva, rebegé
29      19|        örömére gondolt, midőn az ő kezeit megszorítá, őt üdvözlé akkor.~
30      21|      szemeiből kicsordult a könny, kezeit arcára tapasztá.~– Miért
31      21|          Ne hagyj! – rebegé Mária, kezeit összekulcsolva. – Gyermekem…~
32      21|           megragadá az ifjú bajnok kezeit, s megszorította azt hevesen.~–
33      22|  szánalommal, s midőn ő égre emelé kezeit, az is oda mutatott, megdicsőült
34      22|       Azraële áhítattal tevé össze kezeit keble fölött, s kezével
35      22|            az egész levegőt.~Ekkor kezeit hevülő szívére nyomva, felsóhajta:~–
36      24| szerénységet, leszállt dívánjáról, kezeit morzsolva, s megveregette
37      25|           csodálkozva csapta össze kezeit. Hisz ő maga tudta legjobban,
38      28|           forrón szorítá Feriz bég kezeit, s hálás tekintetét, könnyező
39      31|        magukat, odarohantak hozzá, kezeit, lábait, ruháját csókokkal
40      31|        sátorom deszkáin belől az ő kezeit rátenni ne merészelje, mert
41      32|          megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve, könyörgött hozzá,