Fezejet

 1       3|             ezek a komoly emberek – mondá magában Thököly –; keresik
 2       5|     kegyelmedet diktálni hagytam? – mondá az apród megijedve.~– Ne
 3       6|          akkor visszafordulhatunk – mondá magában Raining, midőn besötétedvén,
 4       6| végigmustrálta a kérdezőket, azután mondá csak:~– Fogadj isten. Arra
 5       6|               No, szépen vagyunk! – mondá Raining nagy bosszúsan visszabaktatva
 6       6|       mindenütt nyomában, senki sem mondá Halynak, hogy az kicsoda;
 7       7|     Magyarit Gergely barát, s súgva mondá neki:~– Kegyelmed fogasson
 8       9|             a mulatságnak, újra azt mondá:~– És én ismét azt tanácsolom
 9      12|           kétségbeesett fájdalommal mondá e szavakat, hogy az eunuch
10      12|        azzal a legnyugodtabb hangon mondá Majmunnak:~– Most siess.
11      12|         Azraële a szerecsent, s azt mondá neki:~– Ma reggel, midőn
12      14|            ölelve a nőt, biztatólag mondá:~– Semmitől se félj. Egy
13      14|           estig meg nem mozdulnak – mondá magában a herceg –, akkor
14      15|        veregetett Apafi vállára, és mondá malasztteljes hangon:~–
15      15|        legédesebb, nyájasabb hangon mondá a bég, ahogy öregapák szoktak
16      15|            kinyitott ajtó küszöbén, mondá neki mennydörgő hangon:~–
17      17|            s bátor, csattanó hangon mondá:~– Te vagy az áruló magad,
18      17|            és Kucsukot. – Gyerünk – mondá a többi vezéreknek –, ti
19      18|             ördögi fenyegető arccal mondá e szavakat, ajkait beszíva
20      18|             a másik nőre pislantva, mondá Hasszánnak:~– Ám lássad,
21      18|         imádkoznak?~– Valóban van – mondá az ifjú keresztyén nő –;
22      19|          ölelte meg, és erős hittel mondá neki: „Ne félj, megszabadítunk”.~
23      19|            kellett elvesztenie, azt mondá, hogy majd mindjárt megmutatja
24      20|         remegett, midőn Hasszán azt mondá: „Megöletem ez asszonyt
25      21|          könnyűvérű ifjú oly hangon mondá mindezt, mintha nem is gondolna
26      21|        hangja reszketett, midőn ezt mondá. Komoly, elhatározott szándéka
27      21|            Amint a gróf saját nevét mondá, s a fogoly hercegre mutatott,
28      21|         kiáltani a muezzim. Ekkorra mondá Azraële, hogy el fog jönni.~
29      21|      tekinte rá.~– Te jó nő vagy… – mondá szelíden.~A hölgy átkarolta
30      22|            s néha suttogó hangokban mondá el magának titkos gondolatait. –
31      22|           lelke ifjától elvált, azt mondá neki:~„Ha kioszkodba érsz,
32      23|        ujján levő pecsétgyűrűt, azt mondá neki:~– Nézze meg kegyelmed
33      23|          neki szóló levelet átadva, mondá:~– Íme, e szigorú parancsot
34      29|        homlokát redőkbe szedve, ezt mondá:~„– – Midőn elveszett Lajos
35      29|         hagymázbeteg beszélhet. Azt mondá, hogy az éjjel Isten ítélőszéke
36      29|          hol van. A fejedelemnő azt mondá, hogy szobáiban hagyta.~–
37      30|             ez idő alatt, mint maga mondá: hétszázkilencvenháromszor
38      33|          óta nem cselekedett már, s mondá nekik, hogy vígan legyenek,
39      34|           mert az ellenség megesz – mondá Telekihez fordulva Heiszler,
40      34|            ott megállva, e szavakat mondá nekik:~– „Jó vitézek, erdélyiek,