Fezejet

 1       7|          kit a köznyelv egyszerűen Gergely barátnak hívott, s kit alig
 2       7|       látta őt lehozni Szentkútra.~Gergely barát magánkívül volt örömében,
 3       7|           kegyelt vendégeit.~Páter Gergely és páter Magyari a két legegymáshozillőbb
 4       7|          sem szenved – monda Páter Gergely –, akárki lenne is, fel
 5       7|          sit benedictum! – ismétlé Gergely, azt gondolva, hogy nem
 6       7|          sem titok előttünk, páter Gergely, hogy kegyelmed pincéjében
 7       7|  szunnyadnak.~– Egy szót se szólj, Gergely barát! – kiálta a rabló
 8       7|       viszi a fáklyát, köztük megy Gergely barát, utána én, hátul marad
 9       7|          emberére nem talált, mint Gergely barát, kinek elég volt egy
10       7|  beleharapva annak vaskezébe, mire Gergely barát is dühbe jött, s belekapva
11       7|     megtéve a rábízott takarítást, Gergely barát is letevé a földre
12       7|           Ekkor félrehívá Magyarit Gergely barát, s súgva mondá neki:~–
13       7|           kezet szorított, s azzal Gergely barát karon fogá a rablót,
14       7|            e veszedelemtől.~(Páter Gergely mindezen szereket a rabló
15       7| szabadítsuk meg Kolozsvárt – monda Gergely.~– E pillanatban útra indulok.
16       7|            urához, mely után páter Gergely felmenvén a szószékbe, oly
17       8|    megszökött.~Másnap reggel Páter Gergely, észrevéve foglyai eltűnését,
18      19|   jutandott, ha annak átadása Bíró Gergely uramra nem lett volna bízva,
19      19|          volna is.~Ez a derék Bíró Gergely tehát egy napon megjelenik
20      19|           fejével, hogy úgy van.~– Gergely, Gergely, mit akarsz?~–
21      19|           hogy úgy van.~– Gergely, Gergely, mit akarsz?~– Feriz béggel
22      19|          Én vagyok az, mit hoztál?~Gergely csúnyául félrehúzta a száját
23      19|           szaporán, s aztán eredj.~Gergely körülhányta magán a zekéjét,
24      19|            az orvosnak.~– Jól van, Gergely, most elmehetsz – szólt
25      19|            kérdé, fejét megvakarva Gergely, s az ajtó felé somfordált,
26      19|           orvos elnevette magát.~– Gergely, Gergely, ne tréfálj énvelem.
27      19|        elnevette magát.~– Gergely, Gergely, ne tréfálj énvelem. Én
28      19|           itt marasztallak ebéden.~Gergely nagyszerű orrokat fintorított
29      19|            Hát hol vettem? – szólt Gergely vállat vonítva, kinek nagyon
30      19|            húzatnak, sem!~– Ember! Gergely! Ha engem megharagítasz,
31      19|         Ide vele hát, na! – kiálta Gergely tűzbe hozva, s odaugratott
32      19|         kinyitni Feriz bég ajtaját Gergely előtt, s betaszítani rajta
33      19|          Ne haragudj, uram – szólt Gergely kétfelé törülve bajszát,
34      19|     Gergelyhez:~– Ejnye, te ravasz Gergely, máskor ha jössz, mindenestül
35      19|        mindenestül a tűzbe vetlek.~Gergely pedig gyönyörködve legelteté
36      19|          ördöngös írást hoztál, te Gergely?~Feriz ezalatt mosolyogva
37      23|     nevetvén az udvari bohóc, Bíró Gergely mulatságos tréfáin, ki sokféle
38      23|        elfutott Fogarasba; Bethlen Gergely és Farkas s a többi tanácsurak
39      23|           hozák neki, hogy Bethlen Gergely a fejedelem hadaival már
40      23|    oszoljanak haza.~Másnap Bethlen Gergely átküldé Bodolára Vay Mihályt,