Fezejet

 1       1|          inter duos litigantes a szegény nép, a tertius gaudet, hogy
 2       2|         brevi manu agyonütvén, a szegény pópa egy napon hosszú levelet
 3       2|     parancsához híven lefogatá a szegény bérest, s olyan százat veretett
 4       3|          hogy megalázta magát őt szegény lakában meglátogatni; de
 5       3|       miszerint nem hiszi, hogy „szegény” lakánál pompásabbat hagyott
 6       5|         engedelmeskednek stb.”~A szegény Csereit, mire végigolvasta
 7       7|          s menten hagyandjátok a szegény asszonynépet, vagy beéritek
 8       8|         a rablók elől bújtál el, szegény ember?~– Jaj, drágalátos
 9       9|        mondott a rabkereskedő. E szegény leányok közül egy sem tudta
10       9|        láthatod, miszerint holmi szegény mushirok számára tartogatom
11       9|          engedd e némbert valami szegény mushirnak, kinek fejéért
12      13|      sohasem volt elég, emiatt a szegény, áldozatra küldött követeket
13      13|           de…~– Hát miért nem?~– Szegény az ország, uram. Isten csapásai
14      14|     férje megmaradt, vele együtt szegény oláh nők férjei. Mint sietett
15      15|          bírt menekülni.~– Beteg szegény Olaj bég nagyon: nem mozdulhat
16      15|          Talán meg is hal.~– Óh, szegény gyermek! – kiálta kezét
17      15|         üldözött asszonyt.~– Óh, szegény boldogtalan gyermek! – sóhajta
18      15|        suttogá tovább Apafi –, a szegény nő teherben van.~– Ah, mit
19      15|           legyen a te házadban a szegény ártatlan nőnek háborítatlan
20      16|        próbatételeket tarta fenn szegény nemzetünk számára. Még nem
21      16|        üllő és kalapács, minket, szegény közbeszorult nemzetet sújtolának,
22      16|            suttogá még egyszer a szegény nő, s félaléltan csúsztatá
23      18| meglátszott, mint sajnálja ezt a szegény némbert. Azraële észrevette
24      19|        mosolyát látta derengeni.~Szegény asszony! Azt hivé, e mosoly,
25      19|         annak elkomorult lelkét…~Szegény Hasszán! Azt hivé, e csábmosoly,
26      21|         még egyszer kivehetni.~A szegény odaliszkra, aki megmenté
27      24|         a vezér elé járulva –, a szegény magyar urak már reggel óta
28      24|          kegyelmességtek tőlünk, szegény szolgáitoktól e csekély
29      26|   nyújtott kezét:~– Hozott isten szegény lakomba, Kucsuk basa.~–
30      29|      házakba kezdett befolyni; a szegény embereknek utóbb is fel
31      29|          visszafoglaljon, s mink szegény erdélyiek vérezzünk érte.~
32      29|         kérdi azt, mi történik a szegény utasokkal, kiket a zápor
33      30|         rá, lassúdan suttogva:~– Szegény szultán – ily ifjan, ily
34      30|    sohasem keresik a napvilágot. Szegény fiatal szultán…~E látnoki
35      32|       lesz, ha meghalok, utánam? Szegény kis fejedelem. Az sem marad
36      32|       idő alatt feledni tudja.~A szegény ember erre elérzékenyült,
37      32|         hogy bocsásson meg neki, szegény eltántorodott bűnösnek,
38      32| legtöbben azt mondták: „Jól járt szegény, Isten nyugtassa meg!”~Földnek