Fezejet

 1       1|     professzor, és nagytiszteletű Magyari László uram, az udvari lelkész,
 2       1|      Kolozsvárott, nagytiszteletű Magyari László uram kinn ült a háza
 3       1|       valaki, megemelt kalapjával Magyari uram felé mutatva, s jól
 4       1|      kegyelmednek, nagytiszteletű Magyari László uramnak!”, az minden
 5       1|          világosan: „kegyelmednek Magyari László uramnak”, nehogy
 6       1|    könyörögjön egy kis jó időért.~Magyari László uram nem hagyja magát
 7       1|    csodákon elgondolkozva, míglen Magyari László uram egyszerre minden
 8       1|      uraim, jöjjenek, de gyorsan!~Magyari megismeré a kisded férfiúban
 9       1|          bennünket nagytiszteletű Magyari László uram most mindjárt
10       1|           dárda és kézív! – monda Magyari László. – Tisztában vagyunk –
11       1|          fia, gőgös Ákhitófel!~De Magyari László uramnak se kellett
12       1|         Jajajaj! – Nagytiszteletű Magyari László uram! – ordítá az
13       1|      trifurcifer? – riadt rá újra Magyari.~– Nem vagyok én senki,
14       1|         ütlegei között elszaladt, Magyari a magiszternek fordult.~
15       1|            mialatt nagytiszteletű Magyari László uram nagy diadallal
16       7|          járt vele nagytiszteletű Magyari László uram, kinek szép
17       7|            Páter Gergely és páter Magyari a két legegymáshozillőbb
18       7|          arcának eltűnt színét, s Magyari már örvendve gondolt reá,
19       7|       Feri! – szólt mellére ütve.~Magyari felugrott székéről, s megkapva
20       7|          belőle, ami nekünk való.~Magyari hajszálait érzé égnek emelkedni,
21       7|          a csuklyás rablók közül, Magyari vállára ütve. – Ismer-e
22       7|      kegyelmed, tisztelendő uram?~Magyari borzadva és undorodva ismeré
23       7|     handzsárral kezében, leghátul Magyari, kit gallérjánál fogva tolt
24       7|          levők fel ne emelhessék.~Magyari uram is csaknem azon pillanatban
25       7|           már elbocsátalak. Hanem Magyari kolléga elébb szedje össze
26       7|          s hajítsa ki az ablakon.~Magyari uram is elkészült azalatt
27       7|         hallgatá mindezt, egyedül Magyari értett meg mindent. Amint
28       7|            szólt meleg részvéttel Magyari, reszkető lánykáját tartva
29       8|     fordult, és tovább szunnyadt.~Magyari már jól ismerve ezt a szokását
30       8|    Szerencséjére odaérkezék hozzá Magyari.~– Mi történik? Mi baj van?
31       8|           a parancsnok úr; mintha Magyari lett volna a hadseregek
32       8|          szentkúti derék barát és Magyari László uram a portyázók
33      29|          egybesereglett híveknek. Magyari, a fejedelem papja, mindennap
34      29|         mit beszél.~Főtisztelendő Magyari uram kegyetlenül mosta a
35      29|              Már ekkor tudva volt Magyari előtt, hogy Teleki a szamosújvári
36      29|           kiáltása következtében.~Magyari folytatá mennydörgő szavait
37      29| esztelenek, tétovázók? – folytatá Magyari. – Kinek adatott közületek
38      34|            Így teljesült be rajta Magyari jövendölése.~Azután felöltözteté