Fezejet

 1       1|        asszony visszajön.~– Bizony édes nagytiszteletű uram, nem
 2       1|         megáll a pap előtt.~– Jaj, édes nagytiszteletű uram, nagy
 3       1|           magát megzavarni.~– Már, édes lelkem, azt a jövő vasárnap
 4       3|            Tartalma így hangzott:~„Édes barátom. Vettem leveledet,
 5       7|   tenyerével kezét.~– Az istenért, édes fiaim – szólt könyörgő hangon
 6       7|          csinált.~– Várjatok csak, édes fiaim; hátha megalkudhatunk
 7       7|           ha megsütöttél.~– Óh, én édes fiam – szólt a páter, megcirógatva
 8       7|       hagytam fogni magamat.~– Óh, édes fiam, hogy tehetsz rólam
 9       7|           toronyban voltak.~– Így, édes fiam – szólt a barát –,
10       9|     keresztül már hallható volt az édes dal és csevegés, mely belülről
11      10|          ti szerelmetek dalnoka az édes csalogány, az enyimé a harci
12      10|        karcsú derekaikra, mik csak édes ölelésre valának teremtve,
13      11|          azon mozdulatokat, miknek édes némasága annyi odaolvadást
14      14|      templomokba; a Szűzanya előtt édes fogadásokat tesz, hogy ezen
15      14|      arcára. Olykor a szenvedés is édes.~A szentgotthárdi csata
16      15|          szokott velem bánni, mint édes gyermekével, én bizony elmegyek
17      15|             félretevé a könyvet, s édes, nyájas mosolygással fordítá
18      15| hordozzanak téged a te utaidon, én édes gyermekem. Az ég figyelmezzen
19      15|           illett.~– Sohase bántsd, édes fiam! Meg nem engedem, hogy
20      15|       menekült.~– Nem tesz semmit, édes fiam, nem tesz semmit –
21      15|             uram.~– Nem haragszom, édes fiam, nem haragszom. Szemeim
22      15|         értekezem.~– Helyesen van, édes fiam, én azt sem bánom.
23      15|          tanácsosaiddal együtt, én édes gyermekem…~E szókat a legédesebb,
24      17|       felőle, mit teend, odasimult édes, mosolygó arccal a vezérhez,
25      17|       pillanatban a delnő előtt, s édes hangon monda:~– Nem fogunk-e
26      18|         Csak Mária arcán terült el édes nyugalom, az odaliszk fenyegető
27      23|            így feleljen:~– Bizony, édes atyámfiai, száz kegyelemnél
28      25|        monda:~– Már azt te bizony, édes fiam ne tedd, ne vesztegesd
29      25|         Sajnálom a száz aranyodat, édes fiam, de tartom a fogadásodat,
30      26|       hozzá még közelebb legyen, s édes, epedő hangon szólt a lyányhoz:~–
31      30|        erdélyi küldöttség: nyájas, édes képű urak, kiknek szónoka
32      30|        illatát, ajkamnak a bor nem édes – nem melegít sem a tűz,
33      31|    cinizmussal folytatá:~– Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb
34      31|             Hát megőrültél-e, vagy édes bortól vagy ittas, hogy
35      31|         Légy nagylelkű irántok, én édes fiam, és ha bántottalak
36      34|  reformátusoknak ilyen beszédet:~– Édes fiaim, ám lássátok, hogy