Fezejet

 1       2|        eszmét Mihály úrnak. Föltevé magában, hogy elküld egy tököt a
 2       3|            a komoly emberek – mondá magában Thököly –; keresik maguknak
 3       4|           majd utolérjük” – gondolá magában, s a másik levélhez fogott,
 4       5|                Cserei felsóhajtott, magában gondolván, hogy hátha azt
 5       6|           az éjjel.~A kurd gondolta magában: „hiszen én is ott leszek”,
 6       6|          visszafordulhatunk – mondá magában Raining, midőn besötétedvén,
 7       6|             fejét, s hazáig morgott magában.~*~Egy hét múlva megküldték
 8       6|            Ha jó, edd meg – mormogá magában Kökényesdi.~– Nem ismer
 9       6|             részeg gyaur! – mormogá magában tusakodva a tatár, amint
10       7|           No, azt tedd el – gondolá magában a páter, jól tudva, hogy
11       7|           Kökényesdi, arra gondolva magában, hogy csak legyen egyszer
12       8|         Radnótra érkezék, elképzelé magában, hogy a betörő sereg azalatt
13       9|            termete hibás? – gondolá magában Yffim, s inte a hölgynek,
14      11|          babonás mondatokat mormolt magában hozzá. – Most nézz, és láss.~
15      13|          lehet, s átkozódva mormogá magában:~– Ez a gaz keresztyén imádkozhatott
16      13|       Milyen fiatal gyermek” – szól magában Toggendorf, midőn egy-egy
17      14|    támaszkodom, csak várj – gondolá magában a herceg –, de akkor te
18      14|           meg nem mozdulnak – mondá magában a herceg –, akkor pedig
19      15|         teszi.~Amint így tusakodnék magában, jő nagy sietve az egyik
20      15|            nagyobb aggodalmat kezde magában érzeni. Elvégre nagy szorongva
21      17|             s olvasni kezdé buzgóan magában, rá-ráfektetve homlokát,
22      17|             szükség. Annyit feltett magában, hogy Hasszánra, ki e hölgy
23      18|         orcáját. Azraële felsóhajta magában: „Miért nem téveszti el
24      18|             anyja csókolja? – kérdé magában az odaliszk.~Amint a hajnal
25      21|          Úgyis minek már? – suttogá magában.~Ekkor felszedék a gyönyörű
26      22|         megtaláltam mégis – gondolá magában, s néha suttogó hangokban
27      24|     dolgaiban megsegítik, gondolván magában: ha a török császár nem
28      25| olykor-olykor ravaszul elmosolyodva magában.~Egyszerre egy délceg, daliás
29      25|           hangon kezdettek szólani. Magában véve huszonnégy szpáhi halála
30      25|           már igen. (Ide utána tevé magában: „akkor sem; sohasem. Béldi
31      27|         rájuk vesztegetni – gondolá magában. – S aztán még ki tudja,
32      28|         valami örömük van – gondolá magában Feriz, s azon látszott magában
33      28|      magában Feriz, s azon látszott magában tűnődni, hogy az öröm féktelen
34      30|       érzésem, amit a szív tartogat magában: sem szeretet, sem bátorság,
35      32|           fel. S fennhangon beszélt magában csoda dolgokat. Azon törődött