Fezejet

 1       1|        egészen tiszta, felhőtelen ég olykor fel-felvillámlik?~–
 2       1|        úgy tetszik, hogy a derült ég villámokat lövelljen, én
 3       1|         pattant a meteor –, és az ég ismét sötét lett, mint azelőtt.~
 4       1|  naplójába feljegyezni, miként az ég erősségében két tüzes tábor
 5       1| rettenetes napja, és elvesznek az ég világosságai! Elvész fegyver
 6       1|         neki, hogy adott nekem az ég egy hatalmas ördögűző eszközt (
 7       2|           mint a mosolygó tavaszi ég, s visszavetetvén a selyemzsinórt,
 8       4|        urát, s alig kezdett el az ég szürkülni, midőn felzaklatta.~
 9       6|       lován ülve, nagy vörös arca ég a düh miatt, előtte viszi
10       9|         vissza, hogy van város az ég alatt, melyet látni szebb,
11      12|     hallja azt, hisz csillagos az ég sötétje, és az éj csöndje
12      12|           s a hab moraja zúg: nem ég és pokol között úszik-e
13      12|    megdicsőülés mosolyával emelte ég felé, mint egy vezeklő bűnös,
14      12|        vezeklő bűnös, ki előtt az ég víziói nyíltak meg, mosolygó
15      13|          látszott, s vereslett az ég, gyanítani lehetett, hogy
16      13|        szpáhi keresi szemeivel az ég kapuit, miken át a paradicsom
17      13|           most sötéten maradna az ég. A sóhajok is elnémulnak. –
18      14|     hüvelye szétrepedt. – S ha az ég rám szakad, sem megyek.~–
19      15|    utaidon, én édes gyermekem. Az ég figyelmezzen szakálladnak
20      15|        áhítatosan emelé kezeit az ég felé.~– Az élet és halál
21      21|        vagy nálamnál nehezebb.~Az ég sötét volt és fellegekkel
22      21|          Az éjjel korábban fog az ég onnan pirulni, mint máskor;
23      22|      szélsüvöltést, az ő lelkében ég világa volt és angyalok
24      22|       éjjel korábban fog onnan az ég pirulni, mint máskor. Ha
25      22|        keresi, s nem oly magas az ég, amilyennek látszik; bár
26      22|          tüneményre: azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata
27      22|        Duna fekete hullámait s az ég még feketébb felhőit nézné –
28      25|       prófétája – szólt Zülfikár, ég felé forgatott szemmel.~–
29      26|      ragyogtak, mint az eső utáni ég, azt az örökké égő sugárt,
30      28|            mint téged halva.~– Az ég azután is mosolygani fog,
31      29|          napig nem tisztult ki az ég, negyednap délutánján a
32      29|        volt még alkonyat, hogy az ég kitisztult, s íme, a bámuló
33      29|          oly hosszú volt, hogy az ég kétharmadán keresztül látszott
34      29|      Olyankor, fiam, egy-egy falu ég porrá. Azt mondják, mordályégetőkkel
35      34|          kardját kirántva, azt az ég felé emelé, szavakat nem