Fezejet

 1      El|      rabbilinccsel kínálták is, s fel tudott áldozni éltet és családot
 2       2|  tudományokban igen kevés előmenetelt tudott tenni, már szinte megvénült
 3       2|              az új örökösnek, ki alig tudott megszokni szűk fagunyhója
 4       2|           üresen hagyva, minthogy nem tudott vele mit csinálni.~Élete
 5       2|             hogy milliomos létére sem tudott jóízűen enni másból, mint
 6       2|              melyet sem elkölteni nem tudott, sem élére verni nem akart.~
 7       6|              hogy most már igazán nem tudott rácélozni a tatár.~– Egy
 8       7|    kezét-lábát úgy, hogy moccanni sem tudott, s megtéve a rábízott takarítást,
 9       8|             egy elfogott portyázó nem tudott másként, mint németül, a
10       9|             leányról annyi ajánlatost tudott egyenként mondani, hogy
11      11|      felkacagott, Yffim bég pedig nem tudott hová lenni csodálkozásában,
12      13|           adóból.~Hasszán eleinte nem tudott mit felelni.~– Hát meg vagy
13      13|               alatt vezéreért oly hőn tudott dobogni, és tudott elvérzeni.~
14      13|            oly hőn tudott dobogni, és tudott elvérzeni.~Elvérzenek egyenként.
15      14|               Óh, hogy e gondolat nem tudott nehány órával hamarább jönni!
16      19|           saját könnyeivel volt tele, tudott biztató szavakat suttogni
17      19| testalkatúaknál szokott, igen nehezen tudott helyreállni, s a legkisebb
18      19|          hölgyeéből.~Feriz bég eleget tudott. Ismét lovára ült, s visszanyargalt
19      19|           volt egy szív, mely nemesen tudott érzeni… mely meg tudott
20      19|               tudott érzeni… mely meg tudott szakadni azért, akit szeretett –
21      21|               kebléhez, ajkaihoz. Nem tudott szólani, csak sírt, csak
22      22|            halálnak, ha menekülni nem tudott – és ha nem akart.~A part
23      23|            maradnak.~Mit vétettek? Ki tudott bűneikről valamit? Csakhogy
24      23|             fejedelemnőnek, ki általa tudott meg mindent, ami a fejedelem
25      23|     aláírásával, miről már semmit sem tudott, s megölelve nejét, hálát
26      26|        arcának, mely egykor oly vidám tudott lenni, s melyen később annyi
27      27|             elveszett, enni, inni nem tudott, belei kezdtek megrothadni.~
28      28|             verőfényre. Már ekkor nem tudott magától járni, úgy kellett
29      29|              kapott az alkalmon, amit tudott, elmondhatni –, kegyelmeteknél
30      30|                s egyszerre azon lapra tudott fordítani, melyen az elolvasandó
31      31|               történet hősei közé, és tudott volna is az lenni; de e
32      31|     leghatalmasabb férfiai kezéből ki tudott ragadni, amit nem féltett
33      31|           tehetlennek tartottak, nagy tudott lenni akkor, amidőn ő egyszerre
34      32|          asszonyt, mint Anna volt, el tudott feledni, más asszonyra nézve.