Fezejet

 1       3|      asztalánál látni. Nyugtalanul tekinte ki mindannyiszor udvarára,
 2       4|        éppen szíve fölé, s mélázva tekinte maga elé, mintha önszíve
 3       5|      leveleket.~Az apród tétovázva tekinte rá.~– A fejedelem őnagysága
 4      12|    odaliszk.~Az eunuch megdöbbenve tekinte rá, s bámulva látta, hogy
 5      12|            lélegzetét visszafojtva tekinte az ifjú után – megvárta,
 6      14|            midőn ölel; megdöbbenve tekinte arcára: komoly volt az,
 7      14|           ki fájdalom dúlta arccal tekinte vissza nejére.~Mária hirtelen
 8      14|           roppant panoráma mélyébe tekinte, meglátta a kisded kanyargós
 9      16|        hadnagy pórias kevélységgel tekinte végig a hallgatag urakon,
10      17|       Yffim bég örömsugárzó arccal tekinte olykor reá, mintha mondaná:
11      17|         Azraële villámló szemekkel tekinte a mosolygó bégre, aggodalmasan
12      18|           akaszt.~Hasszán kérdőleg tekinte kegyhölgyére, míg Olaj bég,
13      18|          mögül.~Hasszán zavarodtan tekinte Olaj bégre, az pedig hosszú,
14      18|          oly mondhatlan gyönyörrel tekinte rá, nevetett, mosolygott,
15      18|         van írva.~Azraële zavartan tekinte e nőre. Hisz a szívben annyi
16      18|       félreismerhetlen szánalommal tekinte e nőre, ki rosszabbnak akart
17      19|       Flóra kedves szemrehányással tekinte barátnéjára, mire Aranka
18      19|         akarlak.~A hölgy reszketve tekinte az ifjúra: várta, hogy mit
19      19|       eltűnt arcából. Kétségbeesve tekinte az ifjúra fel, s fuldokolva
20      19|       ébredt fel ismét, s kapkodva tekinte szét, mint ki borzasztó
21      21|          később.~Mária csodálkozva tekinte rá.~– Én? Nincsenek-e életem
22      21| kalandorcsapat szüntelen fürkészve tekinte körül, ha nem akad-e valahol
23      21|        amint félálmosan az ablakra tekinte a hosszú függöny elkezde
24      21|       Feriz bég megdicsőült arccal tekinte fel a magasba. Két csillag
25      21|         zokogott.~Feriz érzékenyen tekinte rá.~– Te jó nő vagy… – mondá
26      23|         pecsétjét, nagy bámulattal tekinte a főúrra:~– Én nem tudom,
27      23|          sincs.~Naláczi hihetlenül tekinte a levélbe. Üres volt az
28      24|           mialatt öklelő szemekkel tekinte szanaszét, minden pillanatban
29      24|   mondatait. Valahányszor a pénzre tekinte, nem óvhatta meg arcát amaz
30      25|          fejével olykor mosolyogva tekinte vissza rájuk, s vézna, ritka
31      26|            volt; merően, szigorúan tekinte föl; a bánatos nyugalom
32      27|           fejét, s nyihogó örömmel tekinte urára, azután elfutott az
33      30|        szemekkel, fájdalmas arccal tekinte végig a jelenlevők arcain,
34      31|         Azután fanyar mosolygással tekinte a sátorában fel s alá száguldó