Fezejet

 1       1|          földig hajtva, felfordítá szemeit az égre, hogy alig látszott
 2       1|          az ördöngös elé, ki véres szemeit ijesztően hordozá végig
 3       3|            s annak nyugodt, átható szemeit, csak ajkai körül mosolyog
 4       3|     pergamenen végighordozá, ittas szemeit az átellenében ülő Aranka
 5       5|             zsebkendőjével törülve szemeit.~– Uram – mondta Naláczi
 6       6|           merte volna róla venni a szemeit, alig mert pillantani, attul
 7       7|          ha kezét ráteszi, ha csak szemeit ráveti is, földre van zúzva.~–
 8      14|          férje gyöngéden lecsókolá szemeit, hogy aludjék, úgy tett,
 9      14|    végtelen messze maradó reggelt. Szemeit nem bírta lehunyni egész
10      15|            összecsapva Olaj bég, s szemeit égnek emelve.~– Férje elhagyta
11      17|  összeborzadni – szólt Yffim, éles szemeit Azraële arcára szegezve.~–
12      17|            ősz férfi ágya mellett, szemeit az ifjú arcára függesztve:
13      17|         forró csókot nyomott arra, szemeit áhítatteljesen lezárva.~
14      17|     lezárva.~És amint újra kinyitá szemeit, a megcsókolt kezet folyvást
15      18| kétségbeestében Azraëlére veté fel szemeit, mintha azt remélné, hogy
16      18|         szavakat, ajkait beszíva s szemeit karikára nyitva, hogy Olaj
17      18|            karjaira csecsemőjét, s szemeit felvetve, monda:~– Az Isten
18      18|            sokáig az alvókat; az ő szemeit kerülték az álom tündérei.
19      18|           vagyok.~Még csukva tartá szemeit, amidőn felnyílt a hálószoba
20      19|           kezében tartá a boglárt, szemeit reáfüggesztve; ugyanazon
21      19|       pedig gyönyörködve legelteté szemeit az ifjú arcán, míg az a
22      19|            s ott tartá azt sokáig, szemeit mintegy boldog álomban lecsukva,
23      21|        nyomott csalmája csak sötét szemeit engedé villogni.~Már éjfél
24      21|         alélt nőt, s amint felveté szemeit, karjait hirtelen, szenvedélyesen
25      21|           felhők közül. Nem Aranka szemeit látta-e ő a két csillag
26      21|        Felveté nagy, könnyben úszó szemeit az ifjú arcára, s reszkető
27      22|            néz a sziget felé, szép szemeit az éj sötétjén fárasztva.
28      22|        fárasztva. Ne fárassza szép szemeit sokáig.~Hirtelen felnyitá
29      22|            lefeküdt annak közepén, szemeit lehunyva, csendesen és boldogan
30      24|  szemöldeit majd úgy levonja, hogy szemeit eltakarják, majd felrántja,
31      27|        aludni, akkor felült az eb, szemeit le nem vette róla, s a legkisebb
32      28|         hálás tekintetét, könnyező szemeit feléje emelte.~A hintó sebesen
33      28|      elalélót, szép, éghez hasonló szemeit felveté a derült égre, egy