Fezejet

 1      El|  Gyulafehérvárig, oly idegen s mégis oly ismerős lények, oly
 2      El|       lények, oly ismerősek, s mégis oly újak…~És aki mindezek
 3       1|      tüneményt ne látta volna, mégis e nehány nap alatt úgy megnőtt
 4       1|   nagytiszteletű uramon kívül, mégis tele van már vele az egész
 5       1|       fog megnőni.~– De már ez mégis sok! – kiálta fel egész
 6       3|   haragudni.~De két hölgy arca mégis pirulva maradt. Az egyik
 7       5|    törekvés ámbátor nem titok, mégis ha valósulni fog, szükséges
 8       5|        merő osztentációnál, de mégis jó lesz kegyelmednek fegyvereseit
 9       5|   elégszer, míg gyerek voltam, mégis megnőttem.~Ezzel befelé
10       6|     egy darab sincs lopott.~És mégis mindenki jól tudja felőle,
11       8|     támadt a honnmaradásra; de mégis többet kapott, mint amennyit
12       9|       veszély várt reám, és én mégis visszajöttem hozzád.~Sírtam,
13      10|      elhallgatta azt sokáig, s mégis úgy tetszett neki, mintha
14      10|      eladhatja. Szerette volna mégis megtudni, meddig tartand
15      10|       mint a pávának a farkán, mégis megcsalhatna egy szerelmes
16      12|  repülése ki nem kerülheti, és mégis egyszer azt veszi észre,
17      12|   meghaltak szerelem miatt, és mégis vannak, akik szeretnek,
18      12|         Szerethetek-e én?~– És mégis elandalodtál e dal hallatára,
19      15|   kezde jutni, hogy ő már csak mégis Erdély fejedelme volna,
20      16|   Olyan jólesett, hogy valakin mégis tölthették bosszújokat.~
21      17|  hallhatóan susogá:~– Azért én mégis szeretni foglak téged.~Azzal
22      18| meggyőződéssel mondva:~– Tehát mégis van, aki meghallgatja, amiért
23      19|       ketten fogták a fejét, s mégis alig bírták tartani, kerekre
24      19|         Azt hivé, hogy az ifjú mégis szeretni fogja őt – ha meg
25      21|     kedvese, akit ő szeret… És mégis meg kellett őt mentenie,
26      22|         de annyit mindenesetre mégis, hogy oda nem ő fogja szállítani
27      22|   boldogság… Tehát megtaláltam mégis – gondolá magában, s néha
28      22|         a bűnbánó lélek sóhaja mégis egy perc alatt eljut oda.~
29      25|       el a csatamezőn.~– És én mégis fogadni mernék száz aranyban,
30      25|     órakor takarodtak haza, és mégis hinnie kellett, hogy ennek
31      27|  Székely László uramat azonban mégis keseríteni látszék a tréfa:~–
32      29|  félrement a papíron; de azért mégis megírta levelét; s amint
33      34|     ütött e tudósítás.~– Hátha mégis lehetséges volna, hogy Thököly