Fezejet

 1       5|           nem merte azt feltörni.~– Kegyelmes uram, ez a secretum sigillum.~–
 2      10|              Könnyű neked kacagnod, kegyelmes uram, mert nem kereskedel
 3      13|      csizmájában? Hoztál katonát?~– Kegyelmes uram…~– No – nem hoztál?
 4      13|            beszélj. Hoztál pénzt?~– Kegyelmes uram…~– Azt sem hoztál.
 5      13|         Kifizettétek már az adót?~– Kegyelmes uram…~– Ne kegyelmesuramozz,
 6      13|           engedjünk le az adóból?~– Kegyelmes uram, az adó ötször meghaladja
 7      15|                Emberséges Olaj bég. Kegyelmes uram. Találj valahol punktumot
 8      15|           jutni.~– Hallottad talán, kegyelmes Olaj bég, hogy az a szerencsétlen
 9      15|        életén.~– Allah legyen őnéki kegyelmes, s irgalma szárnyait terjessze
10      15|      kérdést merte hozzá intézni:~– Kegyelmes bég, ily áldott kedvben
11      16|     válaszunkat e levélre. Te pedig kegyelmes nemtudomhogyhívnak uram!
12      19|       levele így szólt Thökölyhez:~„Kegyelmes jó uram! Azon eset, hogy
13      22|           mely rajta és személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek
14      24|             basák, agák és bégek.~– Kegyelmes uram – szólt Maurocordato,
15      24|            hogy siessen beszélni.~– Kegyelmes uraim! – kezdé Béldi a szót. –
16      24|      nádorrá lehessen. Ti tudjátok, kegyelmes uraim, mi jövendő vár Erdélyre
17      24|      méltatlan halállal veszett el… Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog
18      24|           törült le ifjú arcáról.~– Kegyelmes uraim! – folytatá Béldi
19      24|              csak a kérdésre nem.~– Kegyelmes és nagyságos, dicsőséges
20      24|               Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni soha nem
21      25|         földig hajtá magát.~– Allah kegyelmes, hozott a próféta lelke,
22      25|             hozott a próféta lelke, kegyelmes úr! – S azzal elkezde gyalogolni
23      25|           illah, il Allah! Az Isten kegyelmes, és Mahomed az ő szent prófétája –
24      25|          éjjel rabolni?~– Köszönöm, kegyelmes úr – felele Zülfikár, faképet
25      25| elszörnyedve lépett be a basához.~– Kegyelmes uram – szólt neheztelést
26      25|   paripáimon menekültek meg előlem. Kegyelmes uram, ez hittelenség! Így
27      25|           ha még hozzám nem vágtad, kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat,
28      25|            fogja megadni az árát.~– Kegyelmes uram, győzhetetlen aga –
29      25|         akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak, Ajász basának,
30      25|            kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok állíttatni,
31      29|                      Gyerünk innen, kegyelmes uram – szólt halkan Vajda
32      30|           köszöni a szolgálatot, és kegyelmes leend hozzátok, ha neki
33      31|       egyenesen a tárgyra indult.~– Kegyelmes uram, igen fontos beszédem