Fezejet

 1      El|           nagy, fényes és sötét.~A jámbor fejedelem, ki inkább született
 2       1|          nem beteg.~– Nem biz az a jámbor, de csak félünk, hogy megint
 3       1|       végig a megrémült tömegen. – Jámbor próféta, vajon nem tudnád
 4       2| visszafordultak dús kamatban, és a jámbor ember kétségbe volt esve,
 5       6|        hullámzó tengernek: – ő egy jámbor tekintetű, alacson, szikár
 6       6|     felkeresték, egy tisztességes, jámbor gazdaembert találtak benne,
 7       7|            volt rendezve, melyet a jámbor szerzetesek mindig a legnagyobb
 8       7|          Nem értjük azt a nyelvet, jámbor barát.~– Hát miféle szerzetesek
 9       7|          felemelé egyik szárnyát a jámbor barát, maga előtt bocsátva
10       7|        páter, megcirógatva kezével jámbor juhocskája arcát –, hidd
11       7|      cselekedhetni, fiam, mert egy jámbor fráter mindig melléd lesz
12       7|            tartják a kolostorban a jámbor barátok, hanem az egeresi
13       8|          miket követeltek, s míg a jámbor papok egyik tábor szélitől
14      11|   szerelemben.~Fussatok innen, óh, jámbor ifjak!~Mint táncolnak, mint
15      13|         Adja isten, uram – szóla a jámbor paraszt, levett süveggel –,
16      14|          csak gyalogoktól járható. Jámbor székelyek, oláhok elvezetnek
17      16|            ez a levél nem tetszik, jámbor müderrisz, akkor levél nélkül
18      17|    bebocsátván a kegyes Azraëlét a jámbor dervishez, földig sűrű fátyollal
19      17|         jeleit, míg újra a szelíd, jámbor dervis állt a beteg előtt,
20      18|            másik térdén lógázva:~– Jámbor Hasszán, te két bajt akarsz
21      19|         többiek fogjátok meg ezt a jámbor orvost, s csukjátok be orvosságai
22      23|        fogarasi várnak ez időben a jámbor Cserei vala dicséretes főkapitánya,
23      23|            így akarta megöletni.~A jámbor fejedelem csak elbámult,
24      23|  fenekedett.~Ez eset megdöbbenté a jámbor fejedelmet, s rögtön elhatározá,
25      24|          Fájdalommal értesült róla jámbor fejedelmünk, Apafi Mihály
26      24|      azonban meg vagyon győződve a jámbor fejedelem, hogy amaz ámító
27      24|            tellett, íme, most is a jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket
28      28|           tőle kitelt; de megvallá jámbor szívvel, hogy mindazoknál
29      29|          megállt, és ott maradt; a jámbor emberek még örültek neki,
30      29|          lettél volna, kutya, az a jámbor gyermekkirály nem feküdnék
31      30|            leszáguldott, aholott a jámbor Yffim béget fördőházában
32      31|           kapitányok őt uralták. A jámbor fejedelem nem is igen mutatta
33      32|         csel némileg megnyugtatá a jámbor öreget; de a régi aggodalom