Fezejet

 1       1|       vonult el az égen harcoló égő tábor lassanként Brassó
 2       1|        ím, azt mondják, ez azon égő kard, mely sokakat ki fog
 3       1|         földet, és orrlikaikból égő tűz lövell énreám, az én
 4       4|          s azon pillanatban egy égő veres vonal látszott Feriz
 5       6|      mellé vetve a nyeregbe, az égő falu világánál visszanyargal
 6       6|        a kezével egy a távolban égő pásztortűzre mutatott.~–
 7       6|         jó gondolatja, hogy egy égő szurok-kanócot behajítson
 8       8|     midőn nagy vágtatva láta az égő zárda felé közeledni egy
 9       9|        Soha ily pillantást, ily égő, világló, villanyozó szemeket,
10       9|  lábainál terülő tengerbe, mely égő szerelmét eloltandó vala.~–
11      11|      tagjainak hajlásában, száz égő vágyat gerjeszt fel, melyet
12      11|     arab paripáján; az odaliszk égő szemei minden mozdulatát
13      12|  csendes, csak a csillagok s az égő szerelem vannak ébren.~Minő
14      12|      szorítni, és ajkaimat az ő égő ajkaira feszítni, s kiszívni
15      12|    boldog vagyok”.~A másik volt égő szerelem: „szeretlek, elégek
16      17|        szenved, felemeli fejét, égő homlokát kebléhez szorítja,
17      17|         csípte volna meg, arcán égő fájdalom vonaglott végig,
18      22|      szőnyegekre lépett, mintha égő parázson járna, midőn az
19      22|        perc alatt eljut oda.~Az égő szövétnek kezében, végigjárt
20      22| négyfelől összecsapva, mint egy égő hullám; lángmennyezetet
21      22|       egyenkint pattantak le az égő rámáról, fájdalmas, reszkető
22      22|      magasba.~Pillanat múlva az égő kioszk lángai bevilágíták
23      24|        illik karcsú termetéhez, égő szemeiben annyi tápanyagot
24      26|     akarom úgy – szólt az ifjú, égő arccal gondolva álmai képére,
25      26|         utáni ég, azt az örökké égő sugárt, mely emlékéből,
26      26|       azt meg kezeivel, szorítá égő ajkaihoz, s felmagasztalt
27      29|      hiszi kegyelmed, hogy amaz égő üstökös, melyet a nép Isten
28      29|     puszta kézzel, fölmászni az égő torony tetőibe, viharos
29      30|         orcája előtt.~Ekkor egy égő viaszgyertyát tarta a serpenyő
30      33|       seregek tömött soraira az égő gyantás nyílvesszők, mintha
31      33|    beleakadtak a lovak hátaiba, égő cseppjeiket a harcosok arcára
32      33|     rend felbomlott egészen, az égő nyilak kárhozatossá tevék
33      34|   nyomták vissza a tatárokat az égő utcákon keresztül, míg Heiszler