Fezejet

 1       1|            sokakat ki fog oltani! És sohasem tudni meg, ki kezdte, ki
 2       6|              két vár közé szorultak, sohasem tudhatják, melyik úton várják
 3       7|                Megtérek, megtérek!~– Sohasem lopsz többet?~– Egy bogarat
 4       7|       kilencvenkilenc igazakon, akik sohasem vétettek.~– Ördög vagy te,
 5       8|             elöl megy; ha megverték, sohasem törődik vele, hogy szabadul
 6       9|           uram, kevés pénz, de hátha sohasem született volna gyermeke?
 7       9|          kerülnek nekem! Lyányaimnak sohasem szabad rózsa nélkül lenni,
 8      10|          mint a himlő és a ragály.~– Sohasem hallottam ily tulajdonságáról.~–
 9      10|          Csodákat követnek el, uram. Sohasem látta őket ellenség futni,
10      11|              s megesküszik, hogy még sohasem szeretett, csak most tanul
11      11|            mi bájoló, ah, mi délceg, sohasem láttam szebb alakot. Miért
12      13|    ideszállítani. És amit hoztak, az sohasem volt elég, emiatt a szegény,
13      14|             arra gondolt, hogy hátha sohasem látandja őt többet.~– Siess –
14      16|           trón, három lépcsővel, még sohasem ült benne. Mellette egy
15      17|         valaha Budavárát látni, vagy sohasem.~Yffim bégnek ez izenet
16      18|           ajkait homlokára nyomta.~– Sohasem voltál anya? – kérdé akkor
17      19|            legpompásabb öltözetében.~Sohasem volt az ifjú oly szép, mint
18      21|              gondolva, hogy csalását sohasem fogják észrevenni; s ez
19      21|            tudtam vinni, s igazabban sohasem akartam valamit, mint Máriát
20      22|             tisztán sugárzó szemeket sohasem látta ő tükörből, s levágott
21      24|           oly szegények, mint én; mi sohasem gazdálkodtunk az ország
22      25|           kívül esnek az országúton, sohasem voltak sarcolva, döbözzel
23      25|            tevé magában: „akkor sem; sohasem. Béldi Pál ki fog szabadulni,
24      27|        odaveté a renegát lábaihoz:~– Sohasem volt ez az én írásom.~Azzal
25      28|            itten, és mosolygó egedet sohasem fogom látni.~– Elébb lássam
26      28|             mosolygani fog, hanem én sohasem többet. Valamit érzek itt
27      28|          ismeretlen vidékeken, miket sohasem láttam még, s mik oly elevenen
28      29| mordályégetőkkel van tele az ország, sohasem tudjuk, mikor gyullad ki
29      30|       földből a sírok férgei, melyek sohasem keresik a napvilágot. Szegény
30      32|           sem erős kedélyét, hogy az sohasem nyeré vissza életfrisseségét
31      33|              tatár csapattól, melyet sohasem használtak egyébre, mint
32      34|             nem lehetett.~E helyeken sohasem jár egyéb a vadmadárnál,