Fezejet

 1       1|       falat szopnivalót.~Visszajön aztán, s megáll a pap előtt.~–
 2       1|          majd ha azt férjhez adja, aztán annak fia születik, s az
 3       2|        született, több nem is lett aztán; hanem ennek a számára tűrt,
 4       4|            a herceg indulatosan. – Aztán nekem semmi közöm a béghez.~–
 5       5|          kegyelmedet a levélben, s aztán maga elviheti.~– De hátha
 6       5|    kiengesztelni maga iránt, akkor aztán én sem felejtkezem meg róla.
 7       6|         vehetetlen gyülevésze, kik aztán az okot sem keresik, amiért
 8       6|          hanem amarra menj!~Többet aztán nem is mondott, hanem bölcsen
 9       6|         neki a pusztának! Mehettek aztán utána!~*~Magiszter Szénási
10       6|           igazat mond, sem hiszek. Aztán azt is mondja meg az urának,
11       6|     boglyát raknak belőle. Éjszaka aztán nekijön egy másik szél,
12       6|   abaligeti barlang előtt; s mikor aztán elfoglalták a bejárást,
13       6|         legelébb belőle. A törökök aztán elfogyaszták a többit. Reggelre
14       6|     Hajnácskőn, ki Baradlán. Ekkor aztán kap kegyelmed tőlünk készpénzben
15       6|       hajítsd fel – morgá az őr –, aztán eredj, de szépen eredj,
16       7|       csakhogy senkit ne bántsatok aztán.~– Csak mentül kevesebb
17      12|     enyimet lehelni vissza bele, s aztán lehullni kebléről, megcsókolni
18      14|          törökök túl maradnak. Ott aztán majd ád az Isten új tanácsot.~
19      15|            nem beszél. Egy darabig aztán tanakodtak egymás között,
20      15|          nagyot sóhajtott.~– Ebből aztán furcsa valami lesz; de hogy
21      15|        szerezhetne az országnak, s aztán egy nyolcvanesztendős öreget
22      17|    paradicsomhoz; estétől reggelig aztán hölgyei közt szédelgett,
23      19|     leánytól.~– Addsza szaporán, s aztán eredj.~Gergely körülhányta
24      21|     prédikációval; zsebedben lehet aztán a levél, ha egyszer levágták
25      23|    fejedelem körül történt.~Reggel aztán a három paranccsal kezében
26      25|         nyomba a szpáhikat, amiért aztán neked osztalékot adnak,
27      27| vesztegetni – gondolá magában. – S aztán még ki tudja, lesz-e majd
28      28|   ábrázatán, boldognak érzé magát, aztán félrelopózott börtönébe,
29      29|             ilyenformán:~– Ez volt aztán a prédikáció! Ilyen kell
30      32|         Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap ismét előhozták,
31      34|           nem eresztettetek, akkor aztán ne küldjetek bennünket.~
32      34|           mi tüzünket, kegyelmetek aztán isten hírével űzze, vágja,