Fezejet

 1       1|    szokott, hogy ki ne próbálják többet az orrukat ütni a lakásaikból,
 2       1|      hogy vissza nem kívánkoznak többet az árnyékvilágra, amíg én
 3       5|  kegyelmed előlem. Meg ne lássam többet. Három nap múlva elhagyja
 4       6|          alatta szatmári tisztek többet ne hálhassanak; a házikisasszonyt
 5       6|         hogy szatmári tisztekkel többet ne beszélhessen.~Végezetül
 6       6|        kutya, hanem amarra menj!~Többet aztán nem is mondott, hanem
 7       7|      hogy mikor énekelt, egymaga többet ért, mint az egész gyülekezet.~
 8       7|        megtérek!~– Sohasem lopsz többet?~– Egy bogarat sem.~– Nem
 9       7|           Nem káromkodol?~– Soha többet.~– No, így már elbocsátalak.
10       8|          honnmaradásra; de mégis többet kapott, mint amennyit kívánt;
11       8|         lovát, s hátra sem nézve többet, hogy megy-e utána valaki,
12       9|         tőle, s nem gondolsz reá többet.~– Hadzsi Baba! Vigyázz
13       9|          veszthetnél rajta, amit többet nem nyersz vissza.~– Apám
14      13|      hagyta, kiket nem fog látni többet. Az éj elfedi őket lassan.
15      14|          mármost nem gondolok rá többet. Vedd úgy, mintha semmit
16      14|        hátha sohasem látandja őt többet.~– Siess – monda Mária férjének. –
17      16|         Csupán ennyit kért ő, de többet kérünk mi! Erdély sorsa
18      19|   gyakran egy odavetett szó tőle többet segített, mint mástól a
19      21|          várba, karddal a kézben többet végezhetsz, mint békóval
20      23|          új országtanácsot.~Kapi többet akart.~– Ha már ennyire
21      23|       mind családján, mind magán többet segíthetett, s tán még hazája
22      24|      neki vagy hetven erszénnyel többet, mint a fejedelem követjei,
23      25|          a tett minden beszédnél többet ér, fogá tehát azt a krizopráz
24      27|          a hideg kövön?~– Mentül többet szenvedek – szólt Béldi
25      27|     helyetted is; és, óh, te még többet szenvedsz, mint én?~– Hogy
26      27|        órájában sem foglak látni többet.~– Azáltal bizonyítandod
27      28| mosolygani fog, hanem én sohasem többet. Valamit érzek itt belül,
28      28|        szívvel, hogy mindazoknál többet segítene, ha Arankának atyja,
29      31|         a magyar urak nem jöttek többet vissza hozzánk; hanem ott
30      34|     vissza, s egy szót sem szólt többet.~Később azonban engesztelésül