Fezejet

 1       1|         uram, az udvari lelkész, kiket néha Bornemissza Anna maga
 2       1| hasonlatos vagyok a halottakhoz, kiket az éhes fenevadak sírjokból
 3       2|    betölté helyeiket béresekkel, kiket maga tanított számadolni.~
 4       3|         még, Apafi és Telekiére, kiket Mihály úr büszkesége úgyszólván
 5       3|         Ahmed basa és Feriz bég, kiket komoly méltóságuk ez ártatlan
 6       4|          mindazon hölgyek közül, kiket azóta láték, mióta téged
 7       6|      dolga, vagy oláh latrokkal, kiket rézpénzzel fizetnek? A lovamat
 8       8|       katonák magyar öltözetben, kiket Szatmárról eresztettek ide.
 9       9|       császárt megajándékozza, s kiket egy hét múlva a szultán
10      10|  lakhatom ezen derék férfiakkal, kiket Allah tartson meg sokáig
11      10|     rabkalmár, mint én, leányai, kiket esztelenül megmutatott az
12      10|         mi történik azon nőkkel, kiket megvet?~– A legelsőknek,
13      11|        virágnak, még azoknak is, kiket hölgyeknek neveznek, némelyik
14      11|          áll nyakán, mint azoké, kiket Hasszán basa szeszélyeinek
15      12|    Azraële a bámuló eunuchnak –, kiket a közelebbi s ezelőtt múlt
16      13|      portyázók csapatjai járnak, kiket nem volt mód a főtáborral
17      13|     népeinél; ti, háborgó hadak, kiket ha a német megharagít, jöttök
18      13|         nejét, gyermekét hagyta, kiket nem fog látni többet. Az
19      15|      bánom. Beszélj szolgáiddal, kiket uraiddá tettél; üljetek
20      16|   szerint, vagy cifra poroszlók, kiket csak azért tart egy önhatalmú
21      16|        végig a hallgatag urakon, kiket az elmúlt perc indulatai
22      24| Tizenketten voltak a menekültek, kiket egy mellékajtó szőnyegének
23      24|  portának adott esküt, nem azok, kiket ti elűztetek: nagyravágyó
24      25|          levezeté őt katonáihoz, kiket a várudvaron rendbe állítva,
25      25|         szemenszedett gazembert, kiket Pók Márton uramtól vezetve,
26      28|          alak lelkemet környezé, kiket magamban enyimeknek nevezék,
27      28|          a sors teremtményei ők, kiket teremtett magának az idő,
28      29|    történik a szegény utasokkal, kiket a zápor majd az úton kap;
29      34|   csatákban edzett hős mindenik, kiket a hadiszerencse mindig tenyerén
30      34|         két oly ifjú vezére van, kiket a harci tapasztalás öregemberekké