Fezejet

 1       5|    kebléből.~„Örömmel értesültünk kegyelmetek céljáról, miszerint hitünk
 2       5|           Isten! Ha ez alkalommal kegyelmetek egyúttal Erdély ellen is
 3       5|    levelünk vivőjét használhatják kegyelmetek postának s más affélének.”~
 4       6|           s közelebb léptetett.~– Kegyelmetek harmadmagukkal jönnek –
 5       6|           Óh, uram, teszem én azt kegyelmetek nélkül is; van a babocsai
 6       6|      egyikünkre! Emlékezhetnek rá kegyelmetek, mikor egy hadnagyom huszadmagával
 7       6|        Atyás mellett emlékeznek-e kegyelmetek? Mink raktuk azt! Ötszáz
 8       6|        van dolgom, ne mondják azt kegyelmetek, hogy nagyon meg akarom
 9       6|              De csak nem kívánják kegyelmetek, hogy kezem-lábam elszáradjon? –
10       6|           a pár forintot elküldik kegyelmetek ezen emberséges ember házához,
11       6|          Isten megáldja. Alhatnak kegyelmetek bátran.~Ezzel megfordult,
12       7|      tudvalevő dolog, miszerint a kegyelmetek kápolnájában sok szép ezüst
13       7|      kámzsája alatt. Iparkodjanak kegyelmetek az ország fővárosát megvédeni
14       8|      eresztettek ide. Vigyázzanak kegyelmetek az üldözésben, mert ha a
15       8|          az üldözésben, mert ha a kegyelmetek német katonasága emezekkel
16       8|          egymást, s mind a ketten kegyelmetek ellen fordulnak. Én hallottam,
17       8|            Uraim! Baj van; látják kegyelmetek amott a magyar urakat? Ni,
18       8|       náluk, hogy a szatmáriakkal kegyelmetek egyetértenek, s most azok
19      14|         ha egy időre elvonulnának kegyelmetek valamerre innen, míg a szultán
20      16|    változtatá, s azon trónban ott kegyelmetek Apafi Mihály uram őnagysága
21      16|             De iszen kérhetik azt kegyelmetek – vágott közbe Apafi. –
22      16|        neje férjének nevére, mint kegyelmetek mireánk, kikről a történet
23      24|  szökőkutait bámulta.~– Siessenek kegyelmetek! – kiálta közbe türelmetlenül
24      24| szerencsétlenekké.~– Keljenek föl kegyelmetek, nem vagyok én isten! –
25      29|      tőlük.~– Hát azt hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken egy oláh
26      29|        két urat a templomba menni kegyelmetek, nem hallják; hogy nekik
27      31|           az ember volnék, akinek kegyelmetek engemet oly örömest hisznek,
28      34|           a fehér szakállamat ide kegyelmetek közibe hoztam, s kész vagyok
29      34|        mulatsága leszen, meglátja kegyelmetek, a török mint elszalad,
30      34|       állhatván ki a mi tüzünket, kegyelmetek aztán isten hírével űzze,