Fezejet

  1      El|                összefüggést kerestetni, – ha volna, az mindkettőnek hibája
  2      El|               nyugszik: félelmes fegyver, ha egyszer ki van húzva, de
  3      El|                 húzva, de utolsó fegyver, ha egyszer ki van ütve a kézből.~
  4      El|                  e kornak és embereinek – ha nem mentségére, de megértésére:~„
  5       1|               akarja érni a véghetetlent. Ha őfelségének úgy tetszik,
  6       1|                hitfelekezethez tartoznak. Ha jött egy szép csendesen
  7       1|              fogadhatunk, hogy unitárius.~Ha jött egy, ki már jó messziről
  8       1|                 kezet nem csókolt.~Végre, ha jött valaki, megemelt kalapjával
  9       1|                   nagytiszteletű uramnak; ha több termett volna, bizony
 10       1|              uramnak hajadon leánya, majd ha azt férjhez adja, aztán
 11       1|                  gyógyítsa meg.~– Hiszen, ha jól tudom, már elhagyta
 12       1|                   még kilép majd rajta, s ha eljövünk, még elkap bennünket;
 13       1|               elkiáltva magát:~– Hazudsz, ha mondom! – olyat ütött a
 14       1|                 levegőbe az öklével, hogy ha az, akire gondolt, éppen
 15       1|              kiforgatni, beforgatni, hogy ha ma soványnak látunk és betegesnek,
 16       1|           olyantól, aki emberekben lakik. Ha tehát valahol kóboroltodban
 17       1|                már menni.~– Még egy szót. Ha a fejedelmi halastóban még
 18       2|              ruhára is kevés volt neki, s ha saját kezeivel nem töri
 19       2|                 feleségestül együtt: hogy ha ők meg találnak is halni,
 20       2|               egynehány batkát, hogy majd ha abból szép kerek somma lesz,
 21       2|                   a vágyainak netovábbja. Ha neki egy tehene volna, ki
 22       2|        málépogácsából, s ünnep volt nála, ha puliszka került az asztalra.~
 23       2|              együtt versenyt dolgozott, s ha a bérbe szegődött ködmenek
 24       2|                 ember kétségbe volt esve, ha e minden kívánságán feljül
 25       2|                 hogy szinte kétségbeesék, ha arra gondolt, miként és
 26       2|                kaftányt? s haragudni fog, ha nem lesz rajta. Azt tehát
 27       2|               volna és igen visszatetsző, ha az akol és kocsiszín különb
 28       2|           hercegnek; az is megköszönheti, ha megkapja. Több pénzem van,
 29       2|               mint az egész országának, s ha akarnám, megvehetnék minden
 30       3|                  Miklós uram csodálkozni, ha meglátja, hogy nemcsak ő
 31       3|                   a hajba? Hát a nyakra?” Ha azt mind felrakta volna
 32       3|        atyafiságos csókot váltson; hanem, ha kegyed rám meri bízni, adja
 33       3|               gyönyörűségemre szolgáland, ha a jövendő e kedvező elővéleményemet
 34       3|                  szokott örülni az ember, ha szépen, illedékesen átesett,
 35       3|                 az ő arcáról a mosolyt, s ha ő oda nem nézett is, Flóra
 36       3|              megmaradok a csillagomnál.”~„Ha a nap leszáll, akik szerették,
 37       3|                   szerették, elalszanak; ~Ha lemegy a hold, álom száll
 38       3|               száll tisztelői szmére; ~De ha a csillag lehull, egy ember
 39       3|                   egy ember meghal akkor.~Ha az én csillagom lehull,
 40       3|               epés tréfával monda neki:~– Ha már kegyelmed saját menyasszonyával
 41       4|               víjunk meg egymással külön, ha egyikünk kidől, a győztes
 42       4|         egyenlőtlen lenne köztünk a harc, ha én pihenten vívnék most
 43       4|                   sőt még felelt is neki, ha kérdezé.~Egy vékony sebforradás
 44       4|                szólt Feriz komolyan –, de ha azt kívánod, hogy ez tartós
 45       4|                  hogy téged szeressen; és ha szereted, akkor ám szeresd,
 46       5|            fenntartani, s minden íze fáj, ha mozdul.~Nyugalomra volna
 47       5|               nagy szolgálatot tesz vele, ha háborút prédikál? Azt szeretném,
 48       5|                  prédikál? Azt szeretném, ha minden kardot eláshatnék
 49       5|                   ember –, mitevő legyek, ha méltóságod megvonja tőlem
 50       5|                  vele nyomorult szerepét, ha azt nem akarjuk, hogy bennünket
 51       5|                 Sőt, inkább ez tart fenn; ha bosszúságaim elfogynának,
 52       5|            kapuban az íratandó levélre, s ha kezéhez vette, csak iparkodjék
 53       5|               dolgait még nem tudom, mert ha tudnám, korbáccsal veretném
 54       5|            kegyelmed miért nem feküdt le, ha megparancsoltam? Illik-e
 55       5|               Kegyelmed rossz keresztyén, ha mondom. Kegyelmed nem szeret
 56       5|            könyörgő hangon Teleki.~– Mert ha szeretne bennünket, megkímélné
 57       5|                 míg meg nem gyógyul.~– De ha én lefekszem…~– Hát azalatt
 58       5|                   esik ki a világ feneke, ha kegyelmed három nap az ágyat
 59       5|            lábvizet sóval és korpával, és ha eret nem akar vágatni, tetessen
 60       5|                csak, és ne törődjél vele, ha engem nyögni hallasz.~Cserei
 61       5|            tekingetett ajtóra, ablakokra, ha nem hallgatózott-e valaki?~(
 62       5|                  ámbátor nem titok, mégis ha valósulni fog, szükséges
 63       5|           szándékukban az irgalmas Isten! Ha ez alkalommal kegyelmetek
 64       5|                   avégett készen tartani, ha netalán eszébe juthatna
 65       5|                   s esküdött erősen, hogy ha nincs abrak Erdélyben, majd
 66       5|                    bosszúsan mormogván:~– Ha én minden kósza hírre, vaklármára
 67       6|             lehete nevezni; – jó menedék, ha kulcsaik az ország kezében
 68       6|                 annál nagyobb veszedelem, ha idegen kéz rendelkezett
 69       6|                 sőt néha kétannyiba; mert ha Szatmárott megtudják, hogy
 70       6|                látogatják meg, s viszont, ha a török megtudja, miszerint
 71       6|                 nem közelíthetett, s ahol ha körülfogták volna is, ítéletnapig
 72       6|                  az ellenséget, s nyerít, ha az ura alszik, vagy szeretőjével
 73       6|               mindenkor a legfényesebben, ha vádoltatott?~Mikor híre
 74       6|                   bírónak nagyon kutatni, ha vajon hitelesek-e az előállított
 75       6|                 az, aki neki nyomába hág, ha egyszer lován ülve a puszták
 76       6|                szíve vissza ne döbbenjen, ha őt a tekervényes homokbuckák
 77       6|                követni akarja! S végtére, ha két-három vármegye egyesül
 78       6|                 is gyakorta megesik, hogy ha vagy egyik, vagy másik párt
 79       6|          dolgokban nemigen skrupulózusok; ha a német fizet, megrabolják
 80       6|                    megrabolják a törököt, ha a török fizet, megrabolják
 81       6|                 le nem beszélheti: a fiú, ha másképp nem, egymaga kész
 82       6|                bölcs tanácsos úrnak, hogy ha netalán báró Koppnak eszébe
 83       6|                  hogy Telekinek jólesnék, ha egy kicsinyt ráijesztenének,
 84       6|               gazdátlan kutyák csordái, s ha a szűk sikátorokban két
 85       6|            kellett tartaniok a szemeiket, ha azt nem akarták, hogy Kökényesdi
 86       6|                lakat alá zárt paripáit, s ha nagyon vigyázott a lovász,
 87       6|                   dárdát. „Mármost gyere, ha ló kell.”~– Hiszen nem mindjárt
 88       6|              karikákat hánytak.~– Elmenj, ha mondom; mert ha széles nem
 89       6|                   Elmenj, ha mondom; mert ha széles nem volna az árok,
 90       6|                      Meghalsz ma, pogány, ha száz lelked van is!~A csausz
 91       6|             ábrázatnak, mint a kendé, még ha igazat mond, sem hiszek.
 92       6|                mondja meg az urának, hogy ha velem akar beszélni, jöjjön
 93       6|                  válaszolták rá: hogy még ha volna is barátfai puszta,
 94       6|         vendégfogadó nem lehet rajta; sőt ha volna is rajta vendégfogadó,
 95       6|                 puszta nem létezik.~– No, ha az utolsó háznál se tudnak
 96       6|                      Nekem mindegy volna, ha még tízannyian volnának
 97       6|                 golyóban mágnes van, hogy ha oda nem célozok is, beletalál
 98       6|                elég.~– Mit nekem a préda. Ha akarom, akár aranyban förödjem,
 99       6|              magam sem tudnám megmondani, ha kerékbe törnének is, mert
100       6|                 pedig el nem árulja, mert ha más ül reá, egy tappot sem
101       6|                  megmondani. Mert – hát – ha én azt a tizenhét zászlóalja
102       6|                  egy emberre? Egy tallér; ha csak ezer embert számítunk
103       6|                  Topay –, Rákóczi László, ha híréből ismeri.~– Hogyne
104       6|            hordoztam, mikor kicsiny volt; ha setét nem volna, rá is ismertem
105       6|                 száradjon el kezem-lábam, ha csak meg is mozdulok kevesebbért!~–
106       6|                   hármajuk között. Tehát, ha mához egy hétre azt a pár
107       6|             tizenhét zászlóaljammal.~– De ha mi előre fizetünk – szólt
108       6|            köszönte be a szállásmester.~– Ha jó, edd meg – mormogá magában
109       6|                  tizenhétszáz lovassal!~– Ha csak ezt a hat bérest fel
110       6|                  olyanformán használható, ha a végit le lehet valamire
111       6|                   sötét éjszakába, lesve, ha nem jön-e valaki abban az
112       6|              ködmöne zsebéből. – Vedd át, ha be nem akarsz ereszteni
113       6|            utcából a másikba nyargalva, s ha itt szétriasztották egy
114       6|     komparadzsikra. – Ne törődjetek vele, ha a golyó annyi muzulmánt
115       6|                  is fojtogatva egymást, s ha felbukik egy-egy turbános
116       6|             melyben ő, vérük összefoly, s ha karjaik nem ölelheték, legalább
117       7|              abból jutott a szegényeknek; ha pedig valami kollégája,
118       7|                    mint fog örülni anyja, ha gyermekét felüdülve ölelheti,
119       7|                fordult a rablókhoz.~– No, ha éppen ily szerzetből valók
120       7|              szerzetből valók vagytok is, ha már az én vendégeim levétek,
121       7|                nem tudunk a gyóntatáshoz, ha valahogy eszébe jutna kegyelmednek
122       7|                  jól cselekszi kegyelmed, ha mindent felfedez elébb,
123       7|                leány és vér! Köszönd meg, ha beérjük a hárommal, s elengedjük
124       7|                ördögűzést visszafizetjük.~Ha Magyarit igazán meg nem
125       7|                  kívül senki sem tudja, s ha fenekestül felfordítanátok
126       7|                    olyan ember vagyok én. Ha én megbicsakolom magamat,
127       7|            mindkét öklét, erősebben, mint ha a krokodilus fogta volna
128       7|              barát; mármost egyél is meg, ha megsütöttél.~– Óh, én édes
129       7|                  vagy te, nem barát, mert ha Isten embere volnál, nem
130       7|                  nem mer, jól tudva, hogy ha kezét ráteszi, ha csak szemeit
131       7|                    hogy ha kezét ráteszi, ha csak szemeit ráveti is,
132       7|                esni az ablakból, márpedig ha onnan lebuktál, a pokol
133       7|                  ingadozna lábai alatt, s ha letekinte a földre, mintha
134       7|              gondolja meg kegyelmed, hogy ha a gyülevész rablók észreveszik
135       7|              felzúdult az ihletett nép, s ha azon percben ott lettek
136       8|                azon tulajdonságáról, hogy ha tisztjei valamiért felköltötték,
137       8|                 kell, akkor is elöl megy; ha megverték, sohasem törődik
138       8|           kegyelmetek az üldözésben, mert ha a kegyelmetek német katonasága
139       9|                  alig lézeng emberi alak, ha kettő megy együtt, nem szólnak
140       9|                elkerüli ez a várost, vagy ha kénytelen belemenni, mint
141       9|                   hálákat ád az Istennek, ha ismét háttal fordulhatott
142       9|                   nem választá a javát, s ha van valami megtekintésre
143       9|              elrejtőzve s nagyot nevetve, ha rátalált a másik; egyik
144       9|                   a szem eltévedt rajtuk, ha választania kellett a szívnek.~
145       9|                   fogod sokallni az árát, ha azt mondom, hogy ötszáz
146       9|                  ijedten a kalmár –, jobb ha elfordulsz tőle, s nem gondolsz
147       9|             Hadzsi Baba! Vigyázz magadra. Ha netalán másnak adtad el
148       9|                   számára tartogatom azt, ha egy ilyennek jönne hozzá
149       9|                énekeljen előtte egy dalt, ha tud.~– Ne kívánd tőle azt,
150       9|               Értelmes dolgot mondj, mert ha hazudni találsz, árbocfádra
151       9|               cégérnek.~– Elmondom, uram, ha meghallgatod. E leány nem
152       9|                    kinek fejéért nem kár, ha legördül, s ne vidd a veszélyt
153       9|                 lássa meg lelkemet, uram. Ha csakugyan akaratod elvinni
154      10|                    de tönkre vagyok téve, ha ezeket bevárom. Soha, uram,
155      10|                   én Ázsiában lehessek, s ha ők Ázsiába mennek, én átjöhessek
156      10|             bármely némberre ránéz, avagy ha bezárt ajtón keresztül hallatja
157      10|                 ez a réme a regének. Mert ha szerelemre fűzné a föld
158      10|              kínálva őt, könyörögve, hogy ha szerelmüket nem veszi el,
159      10|                 vágya a dicsőséges halál! Ha akartok engemet szeretni,
160      10|               szeressetek úgy, miként én; ha velem akartok lenni, járjatok
161      10|                  járjatok ott, ahol én; s ha Isten úgy engedi, haljatok
162      10|                hagyja magát lekoncolni; s ha kevesebb erő van karjaikban,
163      10|         szíveikben, mint a férfiaknál. És ha egy helyen legmakacsabbul
164      10|                hagynák őt soha. És végre, ha a diadal kivívatott, s a
165      10|                 pedig megfelel magáért, s ha valaki erőhatalommal jönne
166      10|            melytől elvonták a napot; vagy ha fájdalma erősebb volt, mint
167      10|                 bizonyára jól cselekszel, ha mindazon uraknak, akik tőlem
168      10|                   mi következhetik abból, ha egy varázsló egy női Ibliszt
169      10|                iszonyú, hát még az ördög, ha szerelmes! Ti megvettétek
170      10|                   a legnehezebb tudomány; ha egy körülkerített várost
171      10|               mutatni, hol mehetsz be; és ha annyi szemed volna az orrod
172      10|                tartsd meg, óh, uram, mert ha egy óráig elfelejtkezel
173      11|             mögött hosszú lőfegyverrel, s ha férfi oly közel jő a vízen,
174      11|              vannak hegyes karókba tűzve.~Ha láttok fehér alakokat sétálni
175      11|                hibáit, attól tartva, hogy ha tudomásra jönnek, nem engedik
176      11|            szüntelen Azraële körül jár, s ha oly régi és hű kegyence
177      11|                  te jól fogsz cselekedni, ha e némbernek nem engeded,
178      12|               oroszlányának hívnak, s ki, ha leszáll az est, s elcsöndesül
179      12|              puskáikkal, s meg-megállnak, ha gyanús csónakot látnak közelítni
180      12|             melyet ajándékba kaptam tőle; ha holnap kérdeni fogja: hol
181      12|               utánahalok magam is. Úgyis, ha uram kegyét elvesztém, minek
182      12|                   ezt hajítám, éppen ott; ha mindkettőt felhozod, eme
183      12|                   add át neki e bokrétát. Ha nem cselekszed, akkor holnap
184      12|                  alatt, a többiek között: ha pedig engedelmeskedel, gazdaggá
185      12|                 azt érzem, hogy meghalok, ha őt nem láthatom! Oda akarok
186      12|                      Mit beszélsz? Hiszen ha ördög nem vagy, elmerülsz
187      12|                 vagy, elmerülsz a vízben, ha úszni nem tudsz.~– Te fogsz
188      12|              midőn a hullám ajkához ér, s ha megrettensz, mindketten
189      12|               mentségükre siető kezeit.~– Ha megrettenni látsz, hagyj
190      12|             sötéten.~– Ne lássam a napot, ha azt cselekszem – szólt Majmun
191      12|                  Majmunnak:~– Most siess. Ha el akarsz veszteni, vagy
192      12|                  az élet, mint előtted, s ha engem a víz fenekére viszesz,
193      12|                 térnünk. Miért tétovázol, ha ennyire jöttél?~Az odaliszk
194      12|                    dörmögé a szerecsen –, ha csak azért jöttél át, hogy
195      12|               helyet, ahol most valánk, s ha találsz ott egy virágfüzért
196      12|                  meg fog győződni felőle, ha vajon varázslatból nézte-e
197      12|           szerette volna kitépni dühében, ha a vezér jelenléte abban
198      12|               felelet előtt:~– „Szenvedj, ha győzni akarsz!”~
199      13|                  tréfás feleletet adott: „Ha egy magyar forintért tíz
200      13|                  meg a csaták mezejére, s ha közelről nézzük őket, látni
201      13|                   egymástól előrehatolni, ha egy-egy elakadt vagy feldűlt,
202      13|              mondd meg uradnak, hogy majd ha csatázni kell, megfúvatom
203      13|                   Éppen azért könyörögni, ha leengednétek ez évi adóból.~
204      13|               ezüstben, lefizette vasban; ha ő fizetett tizennégyezer
205      13|                  ti, háborgó hadak, kiket ha a német megharagít, jöttök
206      13|             megharagít, jöttök hozzánk, s ha nálunk nem tetszik a szegődés,
207      13|              szegődés, mentek a némethez, ha velünk harcoltok, ölitek
208      13|              harcoltok, ölitek a németet, ha a némettel harcoltok, ölitek
209      13|           harcoltok, ölitek a törököt, de ha magatok fajával találkoztok,
210      13|                  ki maga húzza az ekét, s ha Bécsben azt a nótát danolják,
211      13|                mást nem adok fel rátok; s ha a német azzal fenyeget,
212      13|                 odaállt az ablakhoz, hogy ha a lázadók be találnak törni
213      13|                   a zajba egy-egy harang, ha egy eltévedt golyó beleütődött.~
214      13|            próféta kertének virágai, kik, ha gyomot találunk közöttünk,
215      13|                   Ti megsiratnátok engem, ha én elesném tiáltalatok,
216      13|                 megsiratnálak benneteket, ha ti elesnétek énáltalam:
217      13|                  ellenség egész táborára, ha a többiek vesztegelnek?~–
218      13|                 volt a végpusztuláshoz, s ha a Küprili átkel a vízen,
219      13|             sokkal inkább szerette volna, ha a jancsárok s az őket segítő
220      13|               Hasszán felugrott helyéből. Ha azt hallotta volna, hogy
221      13|            vezéreit, s tudtokra adá, hogy ha a Küprili megérkeztét bevárják,
222      13|                 hidegvérrel lépett elé:~– Ha két halál közt kell választanunk,
223      13|            mosolyognak e föld borzalmain. Ha minden halottért lehullana
224      14|              mosolyg, midőn azokat látja.~Ha a parasztnők kisgyermekkel
225      14|                   érte.~Mit bánta ő, hogy ha a csata elveszett, török
226      14|                 eltávozottak nejeit, hogy ha hallani fogják, hogy a török
227      14|                legkisebb zajra fölébredt. Ha ló vágtatott el az utcán,
228      14|                 ló vágtatott el az utcán, ha a kapu előtt megállt valami
229      14|                 megállt valami azon menő, ha távol trombitaszót hallott,
230      14|                 tartsd készen magadnál, s ha ékszereidet összegyűjtenéd
231      14|                   hüvelye szétrepedt. – S ha az ég rám szakad, sem megyek.~–
232      14|                   Bizony nem volna rossz, ha egy időre elvonulnának kegyelmetek
233      14|                  megállani. Jól tennétek, ha elutaznátok Lengyelországba.~–
234      14|                 De asszonyom: jól tennél, ha nem várnál vele reggelig.~
235      14|              beszélsz?~– Azt mondom, hogy ha jót akartok magatokkal,
236      14|                   valami úgy forr bennem! Ha ki nem tombolom magam, megemészt.
237      14|             fogadja el. Mit érne az neki; ha a herceg nélkül megy vissza,
238      14|                  s csúfondárosan monda:~– Ha ingadozni fog kegyelmed
239      14|                 szultán parancsával, hogy ha a moldva fejedelem erre
240      14|                  pénzét vérem helyett. És ha szenvednem, meghalnom kellene
241      14|                      Én is sietni akarok. Ha meg kell halnom, inkább
242      14|              szemei előtt. De fuss innen, ha előttem ölnének meg, nem
243      14|               unszolá őt a szolga. – Majd ha azon hegytetőt elértük,
244      14|                   legmagasabb haragjával, ha őket keresztül nem engedi
245      15|                 alatt gyöngesége felől, s ha családja körébe menekült,
246      15|                 mindenható a férj felett. Ha Anna ekkor azt kérte volna
247      15|                   is futni kényszerültem, ha akkor engem is az útfélre
248      15|                  hogy ez asszonyt megöld. Ha te kizárod őt szobáidból,
249      15|             előtte az enyimeket, s akkor, ha akarod, mondhatod a szultánnak,
250      15|           teljhatalmú fermánnal jött reá. Ha be nem fogadja az üldözött
251      15|                   gyalázva a világ előtt, ha menhelyet ád neki, a porta
252      15|         kiszegezve lenni, ismertetőjelül. Ha ehhez vagytok szokva, könnyen
253      15|                   semmi lealázás nincsen, ha megteszem is. Ő egy nyolcvan
254      15|                   ahogy Ebesfalván szoká, ha valami török úrnak ment
255      15|                   nem csókolta volna azt, ha négyszemközt lett volna
256      15|              emberséges emberhez illik.~– Ha látnád, magad megszánnád
257      15|                   révéről vissza, s kinek ha most Budáig kell utazni,
258      15|              megírva a Tóra könyvében, és ha ott az van megírva a rózsákkal
259      15|                írjai rajta nem segítenek; ha pedig az van róla írva,
260      15|           magatokban, amint megérdemli; s ha azután azt határozzátok,
261      15|               tőletek nagy tisztességgel; ha pedig azt végzitek, hogy
262      15|                 ebesfalvi komposszesszor, ha akkor mert volna vele Olaj
263      16|                   azon látszik tanakodni, ha ne vitesse-e el azt, s egyszerű
264      16|              helyesen következtetik, hogy ha az oláh hadak helyén a mieink
265      16|                 is a magyarnak e harc, de ha egyszer benne van, el nem
266      16|                   szállott, és a mienkre, ha őt védni akarjuk. Mit tegyünk
267      16|               akarjuk. Mit tegyünk tehát? Ha gyalázat és halál között
268      16|                  sőt tudtára adandja, még ha akarna is ilyesmit, hogy
269      16|            elkövetni nehéz. – És végtére, ha könnyűnek találná is, még
270      16|                 áldozatunkra van szükség; ha mi kérünk, akkor nem ismer
271      16|           fizetést, mint húzott mitőlünk. Ha háborúra kellünk, óh, akkor
272      16|               békekötéskor nem is tudják, ha vagyunk-e. A harcban mehetünk
273      16|                  hogy más meg ne tudja, s ha uralkodásunk csupa látszat,
274      16|                 hogy azt megtarthassuk, s ha jön idő, hozzá foglalhassunk.
275      16|                 se legyünk azok senkinek. Ha a kénytelenség előtt meghajolunk,
276      16|              bennünket vetni a világ? Hát ha a túlerő előtt megállva
277      16|             fordíthatjuk! Okai vagyunk-e, ha nem védhetjük többé a hozzánk
278      16|                dolgok ekként állván, hogy ha az említett moldvai hercegnőt
279      16|             szólnunk szabadjon nekünk is, ha azt kérdik: becsületesek
280      16|                  egy Csáky nevét viselni, ha e nevekről azt mondandja
281      16|                  kiálta fel Anna. – Tehát ha egy férj vétkezett, ártatlan
282      16|           honfierény, most a gyávaság az. Ha elfogadtátok a díszes polcot,
283      16|                volna nőt magatoknak, vagy ha tudjátok azt, mi sors vár
284      16|                  ki azt a gyáva kardot, s ha férfit nem mertek ölni,
285      16|                 keserűen a fejedelemnő. – Ha veszni kell, nem szorultam
286      16|                  erő megtalálni a halált, ha közte s a szégyen közt kell
287      16|                 választani. Légy nyugodt: ha engem fog Olaj bég tőled
288      16|                   esik, mint éreznem azt. Ha senki más nem volnék, mint
289      16|                   üldözött ártatlanért, s ha e társaim nem volnának egyebek,
290      16|                   vegyük ki kezeik közül; ha elveszünk, áldás rajtunk:
291      16|               küldöttének szolgáltatnunk. Ha társaim mást határoznak,
292      16|             kimentém. Szóljatok, uraim! S ha tetszik, mondjatok ellen.~
293      16|             csatábani vesztesége miatt, s ha a budai vezérnek nem sikerül
294      16|              hidegvérrel fordult hozzá.~– Ha ez a levél nem tetszik,
295      17|                hogy te megszelídülj, mert ha élve marad, minket vesztesz
296      17|             mindegy; csak főember legyen. Ha nem tudok most helyettem
297      17|                 fia. Ők kezdték a harcot; ha nem kezdik, nem lesz harc,
298      17|                  kezdik, nem lesz harc, s ha nincs harc, nincs minek
299      17|                   s későn küldte az adót. Ha korábban küldi, lesz pénzünk,
300      17|             korábban küldi, lesz pénzünk, ha pénzünk van, vehetünk szénát,
301      17|             pénzünk van, vehetünk szénát, ha szénánk van, a katonák nem
302      17|                bégre, aggodalmasan várva, ha lesz-e annak bátorsága őt
303      17|            kívánság – szólt Hasszán –, de ha akarod, legyen meg. Légy
304      17|              összefogva annak nyílását.~– Ha el találsz ájulni – súgá
305      17|                  Feriz keményen. – Tehát, ha szemeid jók, mondd meg nekem,
306      17|                     Azt tennéd bizonnyal, ha előre tudnád, melyikünk
307      17|             tartson, bírákat esküdtessen, ha vajon a községek nem adták-e
308      17|         fejedelemhez, s vonja őt kérdőre, ha nem a községek voltak-e
309      17|            szükség esetében ez is valami, ha kiadják; ha pedig elszöktetik,
310      17|                 ez is valami, ha kiadják; ha pedig elszöktetik, akkor
311      17|                feje kényelmesen feküdjék. Ha alszik, legyezővel hajt
312      17|           legyezővel hajt rá hűs levegőt, ha ébred, s forró kezeit kinyújtja,
313      17|               szóval biztatja, enyhíti, s ha lázai közepett nyugtalanul
314      17|              tüzét mustárral lohasztja, s ha arca lángolásáról látja,
315      17|              gyűlölsz – rebegé Azraële –, ha nem ismernél, nem gyűlölnél,
316      17|                ismernél, nem gyűlölnél, s ha jobban ismernél, szeretnél.~
317      17|             halállal fenyegeté a dervist, ha mindent ki nem vall, s mint
318      17|              megelégelte az imádkozást, s ha elment is a mecsetbe, azonnal
319      17|           boszorkánynyomása ült szívén, s ha fölébredt, mindent elevenen
320      17|                  a szépség királynéjának, ha előtte ily komor tárgyakról
321      17|                  de jobb szerettem volna, ha nem teendik. Jobb szerettem
322      17|            teendik. Jobb szerettem volna, ha fellázadnak érte, ha Kolozsvárt
323      17|               volna, ha fellázadnak érte, ha Kolozsvárt zendülést intéztek
324      17|              foglalni az egész vármegyét; ha ilyen bölcsek maradnak a
325      17|                  megnyitád annak ajtaját. Ha nehéz asszonyt őrzeni, ezt
326      17|                   leghívebb szolgáidat, s ha semmi méregnek nem volt
327      17|                 küldötteinek kezébe, vagy ha téged ajándékozand meg a
328      18|       Legbiztosabban megőrizhetnéd e nőt, ha gyermekét elvennéd tőle,
329      18|                  farkas tudna mosolyogni, ha azt az útfélen találta volna.
330      18|          szakállát simogatá mosolyogva:~– Ha megengeded hölgyeidnek,
331      18|               virraszt, midőn ő alszik, s ha alszik, az ő sorsáról álmodik, –
332      18|                átkarolva, magához voná.~– Ha őr kell e nőnek, álmatlan,
333      18|                  Hasszánnak:~– Ám lássad, ha asszonyra bíztad az asszonyt.~
334      18|               számtalanszor megtapogatva, ha vajon csakugyan ott van-e
335      18|          szerencse ölében ringatott érez, ha egy megtört szerencsétlenhez
336      18|                  aludtak mind a ketten, s ha olykor nyöszörgött a kisded,
337      18|                   megnyugtató szavakat, s ha gyermeke leverte magáról
338      18|                      Miért nem sír akkor, ha anyja csókolja? – kérdé
339      18|             történik, amit uraik akarnak, ha uraik boldogok, ők is azok,
340      18|               uraik boldogok, ők is azok, ha uraik elvesznek, ők is elvesznek.
341      18|                    és titkos megbízottja, ha úgy jön a sor.~Azraële félrehajolt,
342      18|                  lépett, s körültekintve, ha nem lesi-e ki valaki, odahajolt
343      18|                hitetheté el magával, hogy ha senki sem látogatja, az
344      19|                  hogy zárjel közé tette), ha emlékezel még e szóra, most
345      19|                   annyi szépet hallottam. Ha látni fogod őt, akiért könyörgök,
346      19|                   mintha én volnék ott, s ha visszaadod őt nekem, s keblemre
347      19|                   apjától írottakat is, s ha legkisebb izgató tárgy fordult
348      19|        elnemolvastatás sorsára jutandott, ha annak átadása Bíró Gergely
349      19|             tulajdonságáról ismerni, hogy ha valahová küldék, akármint
350      19|               szerét, oda ugyan elment, s ha azt mondták neki, hogy magának
351      19|            magával kellett neki beszélni, ha mindjárt a fejét leütötték
352      19|                    Én vagyok a szakács, s ha megszeretlek, itt marasztallak
353      19|                  az orvos.~– Kendnek nem, ha kerékbe törnek is.~– Talpadra
354      19|                 is.~– Talpadra veretek.~– Ha karóba húzatnak, sem!~–
355      19|                    sem!~– Ember! Gergely! Ha engem megharagítasz, megitatok
356      19|                 patikáját, de nem szólok, ha nem akarok.~Az orvos látta,
357      19|                 te ravasz Gergely, máskor ha jössz, mindenestül a tűzbe
358      19|                 ki nehány órával ezelőtt, ha csak az ajtót becsapták
359      19|          könyörgött a körülállóknak, hogy ha van bennök becsületérzés,
360      19|                   sorba járni a termeket, ha nem lopódzott-e valaki a
361      19|         szerelemmel?~– Mondád akkor, hogy ha jobban ismernélek, én is
362      19|                   kívánod, s átveszem őt, ha elhozod. Kívántad, hogy
363      19|                  tőlem, és visszajöhetsz, ha akarsz.~Az odaliszk a padozat
364      19|                 mégis szeretni fogja őt – ha meg fog halni érte… s e
365      19|                 szavát be fogja váltani – ha életével is.~*~Hasszán basa
366      19|                 várva várta már Azraëlét, ha az odaliszk nem volt körüle,
367      19|       szétbomlását sietteték idegzetének. Ha egy óráig egyedül kellett
368      19|                   rendesen szokott lenni, ha valaki a megszokott méreggel
369      19|                hatást gyakorolhatott reá, ha őt a legmesszebbről megismeré,
370      19|             fölébredt legmélyebb álmából, ha őt közelítni érzé.~Azraële
371      20|                  nem a bántottnak, kivált ha amaz szerencsés, emez szerencsétlen.~
372      20|                   könyörgéssel, hogy majd ha erdélyi basa leendesz, ne
373      20|                Azt olvasta ki abból, hogy ha holnap reggelig a hercegnő
374      20|                számára épült az a vérpad, ha pedig megmenekült, akkor
375      21|                 lábával annak párkányait, ha nem szakad-e le alatta.
376      21|                   a pallost, megpróbálta, ha jó fogás esik-e rajta, ujjaival
377      21|          visszatért hozzájuk, megtudandó, ha vajon csakugyan rázárta-e
378      21|                     Te gyanakodol bennem. Ha félted e nőt, akit rám bíztál,
379      21|                 Nem szerettelek-e mindig? Ha volna még egy életem, nem
380      21|                   is élne Hasszán tovább, ha Azraële nincs, miért jönne
381      21|                 jönne fel még reám a nap, ha Azraële szemei lehunytak?
382      21|                 Mire volna nekem az élet, ha a szívnek nincs miért dobogni
383      21|            fejedelemnő bámult, nem tudva, ha nem álmodik-e.~E szavaknál
384      21|                 Miből van ez a lánc? Hisz ha acél volna, elreszelné a
385      21|         folyondárt, s elébb széttekintve, ha nem néz-e valaki oda, lebocsáták
386      21|          venyigéire nem lehete számítani. Ha a hágcsót, mely a virágot
387      21|              megoldja, melynek tekercsei, ha színre és hosszúságra nem
388      21|               midőn mindaz készen volt –, ha alattam el nem szakad e
389      21|              kellett e merénylethez, mert ha a gyermek fölébred, a legelső
390      21|                  káromkodva mentek odább, ha megunták a dörömbölést.
391      21|                      Akkor jó lesz, uram, ha iparkodol bejutni a várba,
392      21|            zsebedben lehet aztán a levél, ha egyszer levágták a fejét.~
393      21|                még valaha igazán akartam, ha táborszámra állt is az ördög
394      21|                  a fermán kezedben van, s ha a szultántól jössz kíséretével…~–
395      21|                vigyen be magával a várba, ha egyszer benn vagyok, megveszem
396      21|                   aki a másikat eladja; – ha nem sikerül a szép szó,
397      21|                előveszem a fenyegetést, s ha minden tervem dugába dől,
398      21|                 Most nála kellene lennem, ha ez az ügyem nem akadt volna,
399      21|                Thököly. – Balgatag eszme. Ha feladod magadat, ott fognak
400      21|                    s elkészültem rá, hogy ha feljelentem magamat váltságdíjul
401      21|         megvigasztal.~– Nem jól beszélsz, ha mondom – kiálta türelmetlenül
402      21|                 engemet igen jól ismer, s ha én azt mondom neki, hogy
403      21|                    Meg fog örülni nagyon, ha téged meglát. Én azonban
404      21|                  fürkészve tekinte körül, ha nem akad-e valahol az őrre,
405      21|              magukat, hogy meghallhassák, ha az őrszem kiált.~Egyszer
406      21|                darab aranyat kapsz tőlem, ha rögtön tudatod a basával,
407      21|                  nőnek, aki szeretni fog, ha megtartom.~– Nincs titkunk
408      21|                 juttass be engem a várba, ha egyszer én benn vagyok,
409      21|               lovaitokat a part alá, hogy ha valaki ezen megy, észre
410      21|               lehet más, mint Azraëléé, s ha az nyitva van, akkor a két
411      21|           közelebbről kezdettek hangzani. Ha utolérik őket!~– Csitt,
412      21|             viszonza.~Észébe jutott, hogy ha őt a kedves ifjúnál találnák,
413      21|                  s fülébe súgva, monda:~– Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél
414      21|               onnan pirulni, mint máskor; ha meglátod e tüneményt, gondolj
415      22|                  elfordíthatlan halálnak, ha menekülni nem tudott – és
416      22|                 menekülni nem tudott – és ha nem akart.~A part hosszában
417      22|                    hol késett ily sokáig? Ha látta volna önmagát, hogy
418      22|             mérges kövek között terem, de ha tűzbe vetik, megég a salak,
419      22|                  elvált, azt mondá neki:~„Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél
420      22|                  ég pirulni, mint máskor. Ha ezt látod, gondolj reám,
421      22|                  fognak enyészni mind. És ha elenyésztek mind, ha e bűntanújelek
422      22|                   És ha elenyésztek mind, ha e bűntanújelek és e százszor
423      22|          füstfelhők kezdtek gomolygani, s ha olykor elhajtá a láng a
424      22|                ügetni a várkapun felfelé; ha nem csalódunk – Yffim bég.~
425      23|                 nagyobb veszedelmük, mint ha nagy embereik vannak.~Némely
426      23|                  mint rablóvezér hal meg.~Ha Teleki Mihály egy nagy ország
427      23|               székelynek, hogy ki vagyok, ha ellenem vétenek. Hívjátok
428      23|                 mely azt tartalmazá, hogy ha Cserei vonakodik engedelmeskedni,
429      23|                  felhívatik, azon esetre, ha a porkoláb is késedelmeskednék,
430      23|                 uram, elő nem tudom adni, ha a torkomat összeszorítod.~–
431      23|      országtanácsot.~Kapi többet akart.~– Ha már ennyire vagyunk – monda –,
432      23|                 jobb nyíltan kilépnünk, s ha kihúztuk a kardot, akkor
433      23|        felültetett székelyekkel együtt, s ha megmutattuk erőnket, bizonyára
434      23|         Kikerülhetjük – viszonza Béldi –, ha letesszük a fegyvert.~–
435      23|                bátorság lesz rátok nézve, ha kimentek Erdélyből.~Csáky
436      24|                betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete fogait összeszorítja,
437      24|                 őt a szótlan elmélázás, s ha ilyenkor megszólítják, felijed,
438      24|                 Most menjetek ki békével, ha kelleni fogtok, majd hívatunk.~
439      24|                   bosszantó jelenetnek.~– Ha már letérdepelt kegyelmed
440      24|                   ígér minden kitelhetőt, ha őt dolgaiban megsegítik,
441      24|            megsegítik, gondolván magában: ha a török császár nem segít,
442      24|                 megsegít a római császár, ha az sem, a francia király;
443      24|                   adja a nagyvezér: hogy, ha veszteg meg nem tudtok ülni,
444      24|                hogy elmehettek a pokolba, ha kelleni fogtok, majd hívatni
445      24|               helybenhagyja, hanem azzal, ha ő tinektek igazságot ád,
446      24|                  szaporodik semmit. Hanem ha tehát azt akarjátok, hogy
447      24|             igazságunkat megvásároljuk, s ha máskülönben nincs módunk
448      24|              elbúsult férfinak jobbját. – Ha kell kétszázhetven erszény,
449      24|           kétszázhetven erszény, én adok; ha kell még egyszer annyi,
450      24|                 Tehát érts meg végképpen: ha igaz az, amit állítál, hogy
451      24|              rögtön a fejedelemsüveget, s ha igaz az, amit ismét állítál,
452      24|              amikor azt kifizethesd; amit ha ígérni vonakodnál, bizony
453      24|                   mostani fejedelméhez, s ha ő elfeledte esküjét, melyet
454      24|                 van Erdélynek szüksége, s ha nekem csak az kellett volna,
455      24|                   én és minden maradékom, ha valaha alkudni fogok nyomorult
456      24|             fogadja el a vezér ajánlatát.~Ha neki tették volna ez ajánlatot,
457      24|           ragadják meg.~Mint a kemény kő, ha megüti, szikrákat ád, úgy
458      24|                   ajánlani testét-lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát
459      24|               hivatalt is ígért Csákynak, ha Bélditől elválik, sőt meg
460      24|                fonalát nagy bölcsen, hogy ha az egyik szakadni talál,
461      25|                   tudom ennek a bajnak, s ha akarod, kigyógyítlak belőle.~
462      25|                  nem engedi a rablást, de ha megtörtént, keresztülnéz
463      25|                  alatt az arany és ezüst; ha jó zsákmányod lesz, meg
464      25|                Ezt én el nem tűröm, hanem ha te nekem elégtételt nem
465      25|                  tartom a fogadásodat, és ha el találom veszíteni, akkor
466      25|             Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még hozzám nem vágtad, kegyelmes
467      25|                vágtad, kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat,
468      25|              történt, s add tudtára, hogy ha ő nekem teljes elégtételt
469      25|                   mit kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok
470      25|                   néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai e
471      25|                   kifogást tesznek, avagy ha a dolgot csak hallgatással
472      25|            dörmögé megütközve Ajász. – De ha magunk megyünk érte?~– Vagy
473      25|                   szinte nem bánta volna, ha inkább teljesíthette volna
474      26|                 földön. Nem lennék ember, ha rólad megfeledkezhetném.~–
475      26|               ismét itt leszek vele.~– De ha el találnád felejteni.~–
476      26|                  hogy jól fog nekik esni, ha egymással csak az ablakon
477      26|                keresztül is beszélhetnek, ha csak kezeiket nyújthatják
478      26|                 nyújthatják is egymásnak, ha csak megcsókolhatják is
479      26|               szólt a lyányhoz:~– És majd ha boldogok lesztek, visszatérve
480      26|             kedves lyánka? Megbocsátod-e, ha arcod látása mellett akkor
481      26| börtönszomszédságban lakunk, leszek-e az, ha többé nem fogják ránkzárni
482      27|               Megteszem kétszáz aranyért, ha felét előbb kifizeted.~–
483      27|                 búsan felpillantva urára. Ha ura el talált aludni, akkor
484      27|               nekem is vissza kell térni, ha te a szultán ajánlatát el
485      27|            szorongó kebellel.~– Őt is, és ha kiszabadulnánk is, nem volna
486      27|              szabad elvenni jószágát, még ha felségsértő volt is. Bodolai
487      27|                dühvel rázva meg, Béldi. – Ha én most nem volnék Béldi
488      27|                 De én – szeretem hazámat, ha féreg rág is benne. – Töröld
489      27|                   és méltó voltál hozzám, ha tudsz szenvedni úgy, miként
490      27|                   én neked máskor embert, ha előre meg nem adod az árát,
491      28|               szeszély teremtményei, mert ha azok volnának, a boldogságot
492      28|                födél valamivel jobb, mint ha egy koporsóban volnának,
493      28|                 beléhatolni a világot, de ha az ifjú elkezde beszélni
494      28|           Damaszkusz rózsaerdeiben van, s ha ő beszélt a jövőről az ifjúnak,
495      28|                   után többé, nem örülök, ha pálmáidra gondolok, s valahányszor
496      28|               lásd az Isten elszomorodik, ha az ártatlanok panaszkodnak.~–
497      28|             álmaidban meglátogatlak.~– De ha e rossz világ lehetne jóvá,
498      28|                 legmagasabb ideálja volt; ha Feriz róla kezdett el beszélni,
499      28|                 könny szempillái alatt; s ha elmondá az ifjú, mint fog
500      28|              mindazoknál többet segítene, ha Arankának atyja, anyja megérkeznék