Fezejet

 1       2|        maga is elszörnyedt bele. Hisz ő egy századrészét sem bírta
 2       3|         és kelle bocsátani, mert hisz ő azokat oly szeretetreméltó
 3       4|         látod – monda Thököly –, hisz én sem tudom, mivel sértettem
 4       6|  gulyákat és rabszolgákat; hanem hisz a szép, deli termetű hajadonokat
 5       6|      Hogyne ismerném, eszemadta? Hisz a kezemen hordoztam, mikor
 6       6|         ismertem volna mindjárt: hisz én tettem legelőször a lóra.
 7       6|          ő ültette volna lóra?~– Hisz Bécsben nevelkedett gyermeksége
 8       9|       aranynál, nem sietek vele, hisz még gyermek.~Yffim bég mordult
 9      11|         sólyomnak a vadgalambot, hisz ez vadgalamb volt.~– Jól
10      11|          kezdek aggódni miattad, hisz ki lőhetne Pest felől, miután
11      11|       szájára, meghökkenve, hogy hisz ezt nem volna szabad Azraëlének
12      12|        eunuch megrendült bele.~– Hisz e munkát rábízhatod másra.~–
13      12|     fülébe, de ő nem hallja azt, hisz csillagos az ég sötétje,
14      13|     lesztek benne urak, fogadom. Hisz úr itt a paraszt. Kenyeret
15      14|        vagy adót csikartak tőle. Hisz azért van nekem.~Kevés idő
16      14|         valamivel odább.~– Igaz, hisz Erdélybe is mehetünk. Annyi
17      15|          hogy látogassam én meg. Hisz ebben semmi lealázás nincsen,
18      15|   Szemeim sírnak sorsa felett.~– Hisz ő nem oka férje hibájának.~–
19      16|        nejeiteket megölni elébb. Hisz ami megtörténhetett egy
20      18|         zavartan tekinte e nőre. Hisz a szívben annyi titkos szó
21      18|        kereveten.~– Imádkozom.~– Hisz néma vagy.~– Csak lelkemben
22      21|    haladni? Miből van ez a lánc? Hisz ha acél volna, elreszelné
23      21|          e nő nem volt kedvesem. Hisz férje van, akit szeret.~
24      22|    porrálétének közelgését érzi… Hisz a lélek nem vétett soha,
25      23|            te kötekedel velem.~– Hisz uram, elő nem tudom adni,
26      23|     ügyeit is jobbra fordíthatá; hisz ott sok legmagasb vezér
27      25| csodálkozva csapta össze kezeit. Hisz ő maga tudta legjobban,
28      26|      szeretni fogom őket örökké.~Hisz egyet közülök már oly régen
29      27|      tudom, nem vágatna le érte, hisz Apafi István sem halt meg
30      29|    nagyságod bizton: az enyimre… Hisz én vagyok minden rossznak