Fezejet

 1       3|          szoktak ülni; nem, nem! Aranka leányuk is itt lesz, annak
 2       3|     jutott, bal felől a szép kis Aranka akasztván magát karjára,
 3       3| hallgatag arcával, mindaddig míg Aranka nem jött, a kisleány észrevevé
 4       3|          melyben Flóra, Mária és Aranka voltak.~A három gyönyörű
 5       3|        Flóra, legifjabbnak Béldi Aranka, középen áll a szép görög
 6       3|   vőlegény Teleki Flóra oldalán; Aranka Feriz béggel átellenben.~
 7       3|       szemeit az átellenében ülő Aranka arcán feledé, s égető szemsugárival
 8       3|        felkeresé szemeivel Béldi Aranka arcát, ki látható zavarral
 9       3|    kapaszkodott, a herceg által; Aranka egy nős férfi ellenében
10       3|       őket egyenesen.~– Ti Béldi Aranka miatt párbajt akartok víni?~–
11      16|    kezeit Apafi térdeiről. Béldi Aranka odafutott hozzá, s lehajtott
12      16|     Legutolsó vált el tőle Béldi Aranka. Csodálatos tüneménye a
13      19|          reménynek. A szép Béldi Aranka volt az, ki, midőn mindenkinek
14      19|      dőlt a szép fáradság.~Béldi Aranka azonban anyjától elkérezve,
15      19|        ki elválásuknak oka volt.~Aranka összevissza csókolá barátnéját,
16      19|        tekinte barátnéjára, mire Aranka átengedé a levelét Flórának,
17      19|        rád fogok gondolni.~Béldi Aranka.”~A lyánkák meghitt nemes
18      19|        visszaküldék.~Ilyenformán Aranka levele is könnyen az elnemolvastatás
19      21|         a futó felhők közül. Nem Aranka szemeit látta-e ő a két
20      23|     tekintve.~Szép két fia volt, Aranka leánya már szép hajadonná
21      25|    felesége fejedelemasszony, és Aranka fejedelemleány, és mi újra
22      26|        Feriz bég megismeré benne Aranka csengő hangját, s a rátekintő
23      27|      ajánlatát el nem fogadod.~– Aranka lyányomat is elvivék? –
24      27|         halni, mint ő.~– Gondolj Aranka lyányodra, kegyencedre,
25      28|          jóvá, s te élve boldog…~Aranka szomorúan csóválta meg szép,
26      28|         hagynia e – szép földet…~Aranka bálványozva szerette atyját.
27      28|          én atyám jőne! – rebegé Aranka reménylő arccal.~Az ifjú
28      28|         melyben anyádat elvivék.~Aranka megnémult az öröm és elfogódás
29      28|          be annak dobogó hídján; Aranka Feriz karjára támaszkodva
30      28|     öntudatlanul, mozdulatlanul.~Aranka reszketve, elhalványulva