Fezejet

 1      El|       egyszer ki van húzva, de utolsó fegyver, ha egyszer ki van
 2      El|     tanácsúr, Erdély békéjének utolsó oszlopa, ki nem vett harcot,
 3       4|     kezembe a kardot! Vívok az utolsó csepp vérig!~– Ne nyugtalankodjál,
 4       5|   felvigyázást stb.”~Cserei az utolsó szót leírván, egész megnyugvással
 5       6|       nem létezik.~– No, ha az utolsó háznál se tudnak felőle,
 6       7|     ajtót, hogy az legurult az utolsó lépcsőig, s azzal a kimondott
 7       9|     kőbánya hűs pincéi a város utolsó házainál kezdődnek… a nagypiacon,
 8      13|        ágyúkba akkor tömték az utolsó töltést. Csak egy lövés
 9      13|     félre a szekérsáncokat.~Az utolsó lövés eldördült, a szétvonuló
10      16|      hon történetének lapjain, utolsó vérfoltjaitól óvta meg e
11      16|      Erdély él vagy hal. Az én utolsó szavam az, hogy Sturdza
12      17|      reárohantak, kíséretét az utolsó emberig leapríták, s a hercegnő
13      19|        ő megszabadítására – de utolsó. Kegyelmed hatalmas és nagyeszű
14      19|   jobban ragyogtak, s midőn az utolsó szóhoz ért, szívéhez szorítá
15      21|     odaliszk fejéről. Midőn az utolsó is lehullt, egy könnycsepp
16      21|       terült el a lépcsőzeten, utolsó pillanatban is gyermeke
17      21|        előre, mindig előre! Az utolsó leheletig, a végső szívdobbanásig!
18      22| kerevetre halmozva, s amint az utolsó szobába belépett, íme, annak
19      22| ahelyett, aki meghal… Midőn az utolsó hárfahúr lepattant – az
20      24|        a szónokra mutatott, ki utolsó azon férfiak közül, kik
21      25|        szemei jártak; ahogy az utolsó katona is kitagadta magát
22      30| mondatnál jobban eltorzítá; az utolsó szóknál fanatikus felgerjedéssel
23      31|       játszanak, hanem még egy utolsó kétségbeesett merényletre
24      31|        midőn őbenne a bátorság utolsó szikrája kialudt, midőn
25      32|     bíbor erszényt; ez volt az utolsó erszény, melyet Kara Musztafa
26      32|   magához az Isten történetünk utolsó kedves alakját, az erényes,
27      32|       hosszában.~Végre, ami az utolsó foka a halálos elmeháborodásnak
28      34|                      XXXIV. Az utolsó nap~Készen vagyunk már mindennel:
29      34|    Heiszler a csatamezőn, s az utolsó pillanatig megfeszített