Fezejet

 1       1|         kénkőszínű lánggal égve, nemes Sándor Mihály uram portáját
 2       3|         rovására akarná hajtani, nemes büszkeséggel fordult a társasághoz,
 3       3|        finom, halvány arc, okos, nemes vonásokkal, apja magas homlokát
 4       3|          hajlamát a fajbüszkeség nemes kinyomata alatt. Kár, hogy
 5       4|         megölő, mint az ellenfél nemes magatartása. Feriz bég egészen
 6       8|         s amint a legelső csapat nemes lovast meglátta közelíteni,
 7       8|         áldja meg kegyelmeteket, nemes uraim.~Azok feltekintének
 8       8|     várost. Az ördög nem alszik, nemes uraim!~A jó urak meghökkentek;
 9       8|      kelepcébe akarják csalni; a nemes uraktól megtudták a diákok,
10       8|         a zendülés a seregben: a nemes urak azt sürgették, hogy
11       9|         érdemes embercsiszár ily nemes hévvel ömlengett, Yffim
12      10|  ellenkező partján, hogy mikor e nemes urak Európában vannak, én
13      14|        ült lovához kötözve; de a nemes paripa, mintha érezné, hogy
14      19|          meglátogatni, ott a két nemes hajadon összebeszélt, hogy
15      19|    teljesíteni, ki iránt ezáltal nemes nagylelkűséget, mintegy
16      19|         míg az azt végigolvasá.~„Nemes szívű Feriz! Mikor még mindketten
17      19|       Aranka.”~A lyánkák meghitt nemes szolgákra rábízták a leveleket,
18      19|       férfinak. Engem megragad a nemes érzés, az önfeláldozás,
19      21|      enyimeket vágjuk le – szólt nemes versenyzéssel Mária, lekapva
20      21|    hoztam.~– Mivel köszönjem meg nemes buzgalmadat?~– Éppen ne
21      24|  Előállott azonban Maurocordato. Nemes vonalmú arcán biztató szelídség
22      24|    kegyért, melyet ez ember most nemes ellenzéssel visszautasított.~
23      26|        hangon szólva hozzá:~– Te nemes lélek! Ígérd meg nekem,
24      28|          amennyi nyájas, szelíd, nemes alak lelkemet környezé,
25      28| felvidult a leány arca, a hős, a nemes férfi tetteinek hallatára
26      29|      arcát kezébe rejtve el; – e nemes, derék ifjú, ki Erdélyt
27      31|          volna is az lenni; de e nemes vágy lassankint bűnévé fajult,
28      31|   borulva megsiratá keservesen a nemes hazafit, kit nagyravágyó
29      33|         terebélyesebb törzseit e nemes, illatos fának itt lehet