Fezejet

 1       1| odahagyják kaptafáikat, s lőni, kardot forgatni tanulnak; becsületes
 2       3|       nemcsak a tollat, hanem a kardot is meg tudta nyomni.~Tartalma
 3       4|    veled. Adjátok bal kezembe a kardot! Vívok az utolsó csepp vérig!~–
 4       5|        Azt szeretném, ha minden kardot eláshatnék a föld alá.~–
 5       8|   nagyenyedi ijedés~Míg a papok kardot kötöttek oldalaikra, míg
 6       8|        úgy forgatják ellenünk a kardot, mintha Biblia volna. A
 7       8|         hogy el kell a lovat és kardot szedni a németektől, a diákok
 8      10|         a hölgyet a férfinak, s kardot kötének karcsú derekaikra,
 9      13|        soha.~Hasszán e szavakra kardot kapott, s saját kezével
10      13|         azért adott-e kezeinkbe kardot Allah, hogy a jó katonák
11      13|        fel rá Yffim bég. – Köss kardot, és ülj lovadra!~A basa
12      15|         ment udvarolni, ezüstös kardot kötött, s a kard háta mögé
13      16|         húzzátok ki azt a gyáva kardot, s ha férfit nem mertek
14      16|  körülem, azt mondanám, kössünk kardot, álljunk lesbe, rohanjuk
15      19|       elolvasá, letevé poharát, kardot kötött, s azt mondva társainak,
16      21|    állta el egész testét.~Ghyka kardot kapva, a hegynek akart rohanni,
17      23|       bohóc e percben éppen egy kardot táncoltatott az orra hegyén,
18      23|      kilépnünk, s ha kihúztuk a kardot, akkor ne könyörögjünk,
19      23|     kiveszik az ember kezéből a kardot, s a saját nyakát vágják
20      24|     ország, az egész székelység kardot vont mellettem, én voltam,
21      29|        hanem én, kinek kezébe a kardot nem egy engemet nem illető
22      30|  fogadást tevél, nem húzni ki a kardot: bizonyára fogadásod megtartása
23      30|    függesztve.~Ekkor egy kivont kardot vőn kezébe a mufti, és azt
24      30|      hazaárulók javára vontatok kardot, én letörtem az enyim markolatát,
25      31|     gondolkozni, ha ne húzzon-e kardot, s kirohanva addig vagdalkozzék
26      33|     hírre, hogy Feriz bég ismét kardot emelt, mert ez volt a jóslat
27      33|        s kétségbeesetten rántva kardot, ott esett el a csatamezőn,
28      34|      fiaim, ám lássátok, hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek
29      34|    kezébe jut: íme, én magam is kardot kötöttem, és megyek veletek.~