Fezejet

 1       4|      környezett térre jutottak, ott inte a herceg a csatlósoknak,
 2       4|      egyformára.~A herceg bosszúsan inte Feriznek.~– Tehát jer te
 3       4|            állhatna szembe.~Thököly inte a borbélynak, hogy tartsa
 4       4|          elébbi helyén, s szótlanul inte Imrének, hogy jöjjön.~–
 5       5|         után az ajtót, midőn Teleki inte Csereinek, hogy hozza oda
 6       7|           mondok.~A rabló reszketve inte igent szédelgő fejével,
 7       9|            gondolá magában Yffim, s inte a hölgynek, hogy bocsássa
 8       9|          szólt a kalmárnak, s azzal inte a leánynak, hogy burkolja
 9      14|           ember egész parasztgőggel inte neki, hogy menjen ő elöl.~
10      16|       választ akart adni, de Teleki inte, hogy csak hadd jöjjön.~
11      16|      eltávozék, s Béldiné szemeivel inte leányának, hogy kövesse
12      17|             tudósítás szerint elébb inte Kucsuk basának.~– Te éretlen
13      17|           csak kezének mozdulatával inte némán a hölgynek, hogy távozzék.~–
14      17|         szeretnél.~Az ifjú tagadást inte fejével.~– Úgy… mást… szeretsz? –
15      17|            a delnő.~Feriz bég igent inte.~Azraële felszökött helyéről,
16      18|            szavakat, de látta, mint inte szemével a ravasz vén kisdede
17      21|        megfordítá a kantárszárat, s inte társainak, hogy kövessék.~
18      24|            mint mi őreájok.~S azzal inte a főcsausznak, hogy vezesse
19      24|          mit akartok? Ne féljetek – inte a vezér a menekvőknek.~Béldi
20      24|         útját állta Maurocordato, s inte Béldinek, hogy siessen beszélni.~–
21      24|      csekély ajándékot.~Ezt mondva, inte egynek követői közül a szónok,
22      25| felszólított a bég lova mellett, ki inte neki, hogy kövesse.~– Sok
23      25|          volt hallgatni.~Ajász basa inte a janicsároknak, s azok
24      27|         volt ez az én írásom.~Azzal inte szolgáinak, akik Zülfikárt
25      30|            vakarva, míg a vezér nem inte neki, hogy elmehet.~Hja,
26      30|             mély hódolattal; azután inte az egyik imámnak, hogy térdepeljen
27      30|        vonult el, kezével tagadólag inte, s fejét előre hajtogatá,
28      34|      válaszolt neki, csak a kezével inte, hogy hallgasson el már.~
29      34|           elfordult tőle, s kezével inte némán, hogy távozzék.~Azzal