Fezejet

 1       3|         előtte magát.~– Én Thököly Imre vagyok, kit a fejedelem
 2       3|           hintó elé, midőn Thököly Imre még egyszer eléállt.~– Még
 3       3|           egy sebes hírnök Thököly Imre számára, s szörnyen dobog
 4       3|             Így jő legelöl Thököly Imre, ki a fejedelem személyét
 5       4|      szürkülni, midőn felzaklatta.~Imre felöltözött, halvány arcán
 6       4|           a leveleiddel – viszonza Imre durcásan –, érek is én rá
 7       4|        morogva eltávozott, mialatt Imre kardját felköté, s mentéjét
 8       4|         követni.~– Jól van – monda Imre –; a kocsikkal várjatok
 9       4|            kísérte nagy messziről.~Imre, elérve a kereszthez, ellenfeleit
10       4|       szilárd volt és komoly.~Csak Imre látszott könnyelmű mulatságul
11       4|            Bajtársak – szólítá meg Imre ellenfeleit –, hárman vagyunk
12       4|            többi ellen – magyarázá Imre –, ez elég mulatságos és
13       4|    nyugtalankodjál, herceg – szólt Imre udvariasan. – A balszerencse
14       4|       ketten maradtak a küzdtéren: Imre és Feriz.~A bég még ott
15       4| leheveredék a fűbe, melyre azalatt Imre csatlósa kiraká a hideg
16       4|             mely tele volt borral. Imre visszaadá a csatlósnak a
17       4|         szeme közé vágta volna, de Imre oly hűséges pajtáskodó hangon
18       4|           mondom, Feriz – viszonza Imre –, mindazon hölgyek közül,
19       4|           keresztig visszahaladva, Imre kényszeríté a béget kocsiját
20       4|         volt Teleki levele, melyet Imre átolvasott; hirtelen keresztülfutotta,
21       4|           egy betű sem azon kívül.~Imre nehány percig elbámulva
22       5|             és különb férjet, mint Imre úrfi, kinek „mind a vízig
23      21|          basával, hogy én, Thököly Imre, fogolyképpen hozom magammal
24      30|   eltávozott.~Utána jöttek Thököly Imre küldöttei, a magyarországi
25      31|     látvány szemükbe tűnt.~Thököly Imre érkezék meg tízezer főnyi
26      31|       éjjel mind átszöktek Thököly Imre táborába. Apafival nem maradt
27      31|      magyarok sorsát, mint Thököly Imre, ki saját jószágainak is
28      31|           éppen jelen volt Thököly Imre nála; a két úr meghallva
29      31|  meglátogatta a fejedelmet Thököly Imre. Gyermeki tisztelettel járult