Fezejet

 1       1|    kiabáljanak az éji őrök, azok annyira szót fogadtak, hogy az egész
 2       1| tudományos dolgaival felhagyott, annyira beleszeretett a csillagászatba,
 3       1|  egymásba fogva tartván, már-már annyira elnyomattatott a buzgóság
 4       2|        bocinak.~S íme, midőn már annyira mentek volna a takarékfillérkék,
 5       2|   nélkülözéshez levén szokva, ez annyira második természetévé vált,
 6       2|         palotát akart építtetni, annyira utánajárt, hogy miből, mi
 7       2|       hús, kenyér, méz és dudás, annyira kitelt saját tárháza és
 8       6|   elfoglalván Nagyváradot, abban annyira megfészkelte magát, mintha
 9       6|     egymást.~E lélekrázó jelenet annyira meghatá az ostromlókat,
10      12|        gondolj reá, hogy előttem annyira sem kedves az élet, mint
11      14|  nyargalva.~Tehát üldözőik éppen annyira voltak mögöttük, mint előttük
12      16|    mindkét szomszéd nemzet ellen annyira felgerjedt, hogy a moldvai
13      16|         rozsdásodtak hüvelyeikbe annyira, hogy meg ne mutathassuk,
14      16|          egy karikás ostorral, s annyira szót fogadtak a tanácsúr
15      19|       midőn éppen ő, kit Thököly annyira megbántott, folyamodott
16      19|       neki, míg gondolatait csak annyira is rendbe szedi, hogy valakire
17      24|      amit ismét állítál, hogy te annyira szereted hazádat, s jobban
18      24|        küzdései hevíték, sokszor annyira elfelejtkezék magáról, hogy
19      25| Erdélyben, semmivel sem lehetett annyira megnyerni szívét, mint egy-egy
20      29|          a székesegyházban, mely annyira meg szokott telni ilyenkor,
21      29|          Egy estéli órában éppen annyira el volt foglalva a templom
22      29|      vala ezen hitszónoklaton, s annyira elméjére vette annak tanításait,
23      30|           s a dívánban levő urak annyira meg valának zavarodva, hogy
24      31|          reményeit, de senki sem annyira, mint Teleki Mihály.~Egyik
25      31|       még egy egész országnak; s annyira nem szeret magán kívül urat
26      31|          okozott, s melyek utóbb annyira vitték Apafit, hogy Erdélyből
27      32|      öreget; de a régi aggodalom annyira lerombolá már különben sem
28      34|      tudat, hogy bölcs tanácsait annyira semmibe sem veszik.~A többi
29      34|      enged láttatni, mely később annyira összeszorul, hogy alig képes