Fezejet

 1       2|          vadsáfrány és úritökkel, mik felett egy béresből promoveált
 2       3|     társaság csoportokra fejlett, mik közt legkedvesebbet képeze
 3       4|      ingét, izmokat mutatott elő, mik képessé tevék egész hadosztály
 4       6|      felkap a hír: merényleteket, mik a hihetlenséggel határosak,
 5       6|          magyar és oláh falvakat, mik a német vagy a török hatóság
 6       7|          már le onnan!~Csapatjai, mik ezalatt a kolostoron kívül
 7       9| közkönyvtárak előtt visz el utam, mik a nemzet irodalomkincseit
 8       9|          hajót, lengő zászlóival, mik az árbocról lelógva, a hullámokat
 9      10|         kán rendezetlen csordáit, mik mehettek negyvenezer főre,
10      10|        kötének karcsú derekaikra, mik csak édes ölelésre valának
11      11|         Margitsziget gyászfüzeit, mik oly sötéten úsztatják függő
12      11|         táncolnak, mint danolnak! Mik a ti énekeseitek, táncosaitok,
13      11|           nagy porcelánvedrekben, mik Azraële ágya előtt állnak,
14      11|         parancsolva volt.~– Tehát mik azok, akik a Duna-parton
15      12|     csendes árnyai az éjszakának, mik az alvókat őrzitek a rémek
16      13|       pirosabb, mint azon rózsák, mik oly jó tanítók a szerelemre,
17      13|        prédát tőnek a sátorokban, mik védtelenül maradtak előttük.~
18      13|   tetemekkel van a föld behintve, mik úgy vonaglanak, mint a férgek
19      14|      belevágtak azon mély utakba, mik a borgói szorosba vezetnek,
20      14|     nagyobbaknak apró hangyáknál, mik egy foltban sietnek valamerre.~
21      18|        gyermek piciny ujjacskáit, mik arcán tévedeztek, s hangos
22      21|         és vánkosait szórták alá, mik a karókon fennakadva, megóvták
23      21|         csendes folyókra gondolt, mik mellett apja, anyja kunyhója
24      21|        várban, ijesztő kiáltások, mik egyik bástyafaltól a másikra
25      24|          nagy, szelíd kék szemei, mik végigjárnak a jelenlevők
26      26|           könnyező kék szemeiben, mik felé ragyogtak, mint az
27      28|       miket sohasem láttam még, s mik oly elevenen állnak előttem,
28      34|         túlsó oldalára vonznak.~– Mik a te vágyaid – szólt keserűen