Fezejet

 1       1|       szerencsés jó napot kívánok kegyelmednek, nagytiszteletű Magyari
 2       1|         kiáltotta oly világosan: „kegyelmednek Magyari László uramnak”,
 3       1|    erejével sírni szeretne.~– Hát kegyelmednek mi baja akadt, Matyusné
 4       1|     lásson dolga után; én fogadom kegyelmednek, hogy ez napságtól fogva
 5       1|          kívánatos. Bizony mondom kegyelmednek, hogy e csodák mind a magasból
 6       3|         Istentől minden jót kíván kegyelmednek.~Mihály úr nem tudta, hogy
 7       3| kézszorítást és csókot, én átadom kegyelmednek az övét, s visszaviszem
 8       3|    leveledet, s ezt válaszolom rá kegyelmednek. Írott betűknek sem a magam,
 9       3|       másik gyászos özvegyre, aki kegyelmednek is anyja). Én az embereket
10       3|   elővéleményemet igazolni fogja. Kegyelmednek igaz tisztelője: Ilona.~
11       5|              Ne kérjen semmit. Én kegyelmednek csupa szánalomból egy kis
12       5|        Naláczi uram azt mondhatta kegyelmednek – mert én nem tudom, hogy
13       5|     mondott –, miszerint jó volna kegyelmednek befolyását a népre oly módon
14       5|  osztentációnál, de mégis jó lesz kegyelmednek fegyvereseit avégett készen
15       5|           Még egyszer tanácsoljuk kegyelmednek a legfigyelmesebb felvigyázást
16       6|      valóban oly sok kincse volna kegyelmednek? – szólt közbe Raining,
17       6|       szükség, s több afféle.~– S kegyelmednek tizenhét zászlóalja volna? –
18       6|        Kökényesdi uram. Kár lenne kegyelmednek annyi szép embert idefárasztani,
19       6|      egyet alszom addig.~– Hiszen kegyelmednek annyi a kincse különben
20       6|         tallért hallottam! Mondom kegyelmednek, hogy tallért hallottam,
21       6|      készülne –, mert azért, hogy kegyelmednek alkalmat szolgáltassunk
22       6|       hogy drágán tarthassa magát kegyelmednek.~– Hát az a sok puszta vár,
23       7|          ha valahogy eszébe jutna kegyelmednek valamit előlünk eltitkolni.
24       7|          Isten után mi mindnyájan kegyelmednek köszönjük megszabadulásunkat –
25       8|    Nagyenyeden mulat.~– Igaza van kegyelmednek – hagyá helybe a pap szavait
26      23|        őrizkedjék, a vár enyim, s kegyelmednek inkább én parancsolok, mint
27      31|           egy óra múlva nem volna kegyelmednek feje a vállai között. De