Fezejet

  1       1|             egész városban sem kiálták meg az órát.~Oka pedig eme tilalomnak
  2       1|              mely a földet reszketteté meg, szerteszét pattant a meteor –,
  3       1|            mennykőt, s akként fogá azt meg a kötényével, de meg is
  4       1|               azt meg a kötényével, de meg is égette a kezét emberül,
  5       1|                hogy az Isten gyógyítsa meg.~– Hiszen, ha jól tudom,
  6       1|            orgonahangok és éneklés üti meg füleimet. Jóságos atyám!
  7       1|             országban, melyet e csapás meg ne látogatott volna, míg
  8       1|              háborútól; hátha e csodák meg ellenkező célból történnek?
  9       1|    borzadásában izzad. Üstökös jelenik meg, ím, azt mondják, ez azon
 10       1|               oltani! És sohasem tudni meg, ki kezdte, ki terjeszti
 11       1|                hét vár közül nem marad meg több, csak kettő, a csillag
 12       1|            uram most mindjárt bővebben meg fog ismertetni.~Az esperes
 13       1|            lövell énreám, az én lábaim meg vagynak kötözve kemény tőreikkel,
 14       1|              elméjének homályát, nyisd meg azoknak ajkait, akik némák,
 15       1|       készüljetek, hogy a ti dárdáitok meg ne rozsdásodjanak, és a
 16       1|               és a ti kézíveitek idege meg ne lankadjon, hogy amidőn
 17       1|                fordított edomita, tudd meg azt, hogy én semmiféle ördögtül
 18       1|           hivatalából. Végtére: mondja meg kegyelmed azoknak a kísérteteknek,
 19       1|         Többire nézve az Isten javítsa meg kegyelmedet.~Az elbocsátott
 20       2|                azt a család tekintélye meg nem engedheté, hogy úri
 21       2|        feleségestül együtt: hogy ha ők meg találnak is halni, annak
 22       2|              csillag volna a homlokán, meg hagyná a fejét vakarni,
 23       2|               azt a tehénkét, amit még meg sem vettek!~Mihály úr rögtön
 24       2|         kísérte, hogy a kutyák az úton meg ne tépjék.~Mikor megnőtt
 25       2|              hintó, ló megvolt, azokat meg ismét nem lehetett a vályogakolba
 26       2|           fogalma lehet.~Így változott meg a világ rendje egy aranyos
 27       2|                 akik csézákban járnak, meg szakácsot és az üvegházhoz
 28       2|       szomszédból, ki csak a kutyáiról meg a lovairól tud beszélni,
 29       3|            fogadtatván az apa által, s meg levén elégedve a menyasszony
 30       3|            széket kell neki adni, hogy meg ne vethesse a hátát, hanem
 31       3|   sajnálkozását, miszerint személyesen meg nem jelenhetett, csak őszinte
 32       3|                egyedül neki bocsátának meg, szeretetreméltó kacérsággal
 33       3|     felkacagtak. Imrének sok bohóságot meg lehete és kelle bocsátani,
 34       3|             indiszkréciót, hogy tudjuk meg, mit tartalmaz ama két jól
 35       3|                az úton. Az Isten áldja meg kegyelmességedet. Datum
 36       3|              tollat, hanem a kardot is meg tudta nyomni.~Tartalma így
 37       3|           embereket nem az után ítélem meg, amit mondanak, hanem az
 38       3|                a szakácsokat dicsérjük meg érte, s engedjük el az étekfogatok
 39       3|                delnők piperéiről, száz meg száz apró bohóságról, mely
 40       3|              lehull, Mashallah! haljak meg én…”~A vendégek úgy voltak
 41       3|             udvarias nyájassággal vált meg szép szomszédnéjától, kit
 42       4|         paripámat, a kocsisoknak mondd meg, hogy készüljenek fel, s
 43       4|         ereszkedőn túl; jártodban tudd meg, hogy az öreg háziúr fölkelt-e
 44       4|              ideghúrok rezzentek volna meg karjában, előtűnt annak
 45       4|       vékonyabb.~– Bajtársak – szólítá meg Imre ellenfeleit –, hárman
 46       4|      nemesebbnek találnám, hogy víjunk meg egymással külön, ha egyikünk
 47       4|             sem tudom, mivel sértettem meg; de ő felszólított, s az
 48       4|                borbélynak, hogy tartsa meg a felszedett pénzdarabokat,
 49       4|                ádáz rohanással támadta meg ellenfelét, mintha egy lélegzet
 50       4|                odaugrott.~– Herceg, te meg vagy sebesítve!~A borbély
 51       4|               Még van egy kezem! – még meg tudok víni veled. Adjátok
 52       4|                 Még azt a helyzetet is meg tudnám mondani, amilyenben
 53       4|             egy etuis játékszert fogna meg finom fehér kezeivel, azt
 54       4|               Thököly örvendve szorítá meg Feriz bég kezét.~– Ezentúl
 55       4|              legyen, e szómat hallgasd meg: sohase közelíts oly leányhoz,
 56       4|     szerettetni.~Feriz bég nem állhatá meg, hogy fejcsóválva el ne
 57       4|              három.~– Hogy szaporodott meg?~– Flóra kisasszony bízta
 58       5|            utasítani küszöbétől, akkor meg majd a fejedelem, majd a
 59       5|               ez alakra, hacsak Teleki meg nem nevezné, szidva a meghunyászkodott
 60       5|           Takarodjék kegyelmed előlem. Meg ne lássam többet. Három
 61       5|          vitetem ki, s azt nem köszöni meg.~– Instálom alássan – rimánkodék
 62       5|              semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy nagyon haragszom
 63       5|               aztán én sem felejtkezem meg róla. Mondja meg neki, várjon
 64       5|           felejtkezem meg róla. Mondja meg neki, várjon a kapuban az
 65       5|              Erdélyből sietve. Említse meg neki, hogy a kolozsvári
 66       5|       lefeküdnék, s nem kelne fel, míg meg nem gyógyul.~– De ha én
 67       5|                én parancsolom! És amíg meg nem gyógyul, semminemű terhelő
 68       5|              sem toll alá mondást neki meg nem engedsz, erre én felhatalmazást
 69       5|     takaróddzék be jól, s dörzsöltesse meg egész testét gyapjúszövettel,
 70       6|               büntetésül ők látogatják meg, s viszont, ha a török megtudja,
 71       6|          halandó ellenséges szándékkal meg nem közelíthetett, s ahol
 72       6|          különben is szótalan volt, de meg magyar embernek nem is szokása
 73       6|                kezére adja, csakhogy ő meg iparkodjék a környékbeli
 74       6|                mert alig volt egy, kit meg ne raboltak, meg ne vertek,
 75       6|              egy, kit meg ne raboltak, meg ne vertek, vagy legalább
 76       6|               ne vertek, vagy legalább meg ne csúfoltak volna. Számtalannak
 77       6|               kicsinyt ráijesztenének, meg sem engedék pihenni magiszter
 78       6|             közül csak egypárt említek meg. Egy napon megjelenik Kökényesdi
 79       6|                babonát követ el.~De az meg sem mozdult helyéből, fejébe
 80       6| keresztülvernélek a dárdámmal.~A bunda meg sem moccant.~A kurd erre
 81       6|      reszkessen kend, hiszen nem eszem meg, hanem megmondja az urának,
 82       6|            hiszek. Aztán azt is mondja meg az urának, hogy ha velem
 83       6|                házhoz jobbra, s kérdje meg a gazdától, hogy merre van
 84       6|       előzményen.~Ez idő alatt Raining meg nem állhatá, hogy a bírótul
 85       6|                állhatá, hogy a bírótul meg ne kérdezze, messzire van-e
 86       6|            akarnánk menni, nem mutatná meg kend az utat? – szólt Topay.~
 87       6|             török koponyákkal, s addig meg nem nyugszom, míg a tetejébe
 88       6|          Bükkben, a Bakonyban, a Rézen meg mindenfelé? Ott Bodókvár!
 89       6|               kegyelmetek, hogy nagyon meg akarom taksálni, hát vegyük
 90       6|                el kezem-lábam, ha csak meg is mozdulok kevesebbért!~–
 91       6|            kirabolni, nem bolondultunk meg, hogy még másfélezer tallért
 92       6|            szállásmester.~– Ha jó, edd meg – mormogá magában Kökényesdi.~–
 93       6|           határidő? Hát amikor kendnek meg kell jelenni Várad alatt
 94       6|             Itt ám. Hanem máskor tudja meg kegyelmed, hogy mikor én
 95       6|           mellyel nem tudom, hogy lőne meg valakit háromlépésnyiről,
 96       6|           negédesen.~– Allah kopasszon meg, részeg gyaur! – mormogá
 97       6|            tárgy után nézve, nem látta meg, hogy a csikós azzal egyszerre
 98       6|         szeretvén a csákányt, a kapuig meg sem álltak, azon belül pedig
 99       6|                a sötétben szüntelen új meg új alakok nyargalnak elő
100       6|               itt, csak a vár maradjon meg.~De kísérői akaratja ellen
101       6|         karfáknak vetették hátaikat, s meg nem mozdulnak helyökből,
102       6|              egy fehér hölgyalak jelen meg, sötét hajzata repked a
103       7|                fogván, abban egyezének meg, hogy bizony minden vallás
104       7|            vagy, fráter. Ki tagadhatna meg tőled valamit?~– Az sem
105       7|            pénz, leány és vér! Köszönd meg, ha beérjük a hárommal,
106       7|                 Úgy lesz az! – szólalt meg akkor egy másik a csuklyás
107       7|     visszafizetjük.~Ha Magyarit igazán meg nem fogja a barát, nekiment
108       7|         belőlem egy szót, s nem kaptok meg egy batkát. Mármost rajtatok
109       7|               a krokodilus fogta volna meg, s míg más kezével egyenként
110       7|                rabló.~– Nem addig, míg meg nem térsz, és bűneidet meg
111       7|             meg nem térsz, és bűneidet meg nem bánod – szólt a barát,
112       7|               húzásának miatta. – Bánd meg tehát a te bűneidet.~– Bánom
113       7|                barát; mármost egyél is meg, ha megsütöttél.~– Óh, én
114       7|               valakiket megáldok, azok meg legyenek áldva.~– Köszönöm
115       7|           egyszer az ablaknál, s lássa meg csapatjait, azok egy szavára
116       7|        beszélni fogsz hozzájuk, s hogy meg ne akadj, majd én itt egy
117       7|             lebuktál, a pokol fenekéig meg nem állsz.~A rabló hajborzadva
118       7|             csecsemő kisujjai őrizének meg e veszedelemtől.~(Páter
119       7|             egyszer pedig hideg vízben meg nem tisztítottam, nehogy
120       7|                 egyedül Magyari értett meg mindent. Amint a barát visszajött
121       7|              kezén.~– Most szabadítsuk meg Kolozsvárt – monda Gergely.~–
122       7|            gondjaira bízva.~– Gondolja meg…~– Hagyhatnám-e jobb helyen,
123       7|            öklei védnek?~– De gondolja meg kegyelmed, hogy ha a gyülevész
124       8|             Ebéni uram csak innen tudá meg a közelgető bajt, midőn
125       8|           végül a futárra, hogy mondja meg a fejedelemnek:~– Miszerint
126       8|            Kolozsvárt meglepték, ezóta meg is ették benne Ebéni uramat,
127       8|            benne Ebéni uramat, mert az meg nem fogja védeni.~András
128       8|          ülteté asszonyát, ki szörnyen meg volt ijedve az ismeretlen
129       8|             futóban Kökényesdit ismeri meg.~– Végünk van! – kiált messziről
130       8|            törődik vele, hogy szabadul meg a többi; otthagyja a seregét,
131       8|                rájuk.~– Az isten áldja meg kegyelmeteket, nemes uraim.~
132       8|        magukkal, hogy az utat mutassam meg nekik; akkor mondogatták,
133       8|                titokban, hogy rohanják meg a várost. Az ördög nem alszik,
134       8|         németektől, a diákok egyenesen meg akartak velök ütközni; a
135       8|             esze, ez azt kívánta, hogy meg kell várni, míg lefeküsznek
136       8|          németek a magyarokat, akkorra meg is virradt, s a kibékült
137       8|               felek bámulva győződének meg felőle, hogy az egész lárma
138       9|               egy roppant bazár nyílik meg oszlopos csarnokaival, melyben
139       9|           rabnők között, azt vásárolja meg háreme számára.~Yffim bég
140       9|                 de most mégsem állhatá meg, hogy arcát kissé mosolyra
141       9|               Te a paradicsomot loptad meg, Hadzsi Baba.~Hadzsi Baba
142       9|            volt már ideje, s én vettem meg azt; ez a bánatos szín sokaknak
143       9|           arcok? Ah, jer, és győződjél meg róla.~S azzal félreszakítva
144       9|         tekintve, egy hölgyet pillanta meg, ki a többitől egészen elkülönítve
145       9|                térve a bég. – Te engem meg akarsz csalni, micsoda égből
146       9|               lopott huri ez itt, hogy meg sem akarod őt nekem mutatni?~–
147       9|              Mi ára e hölgynek?~– Hidd meg, uram, nem neked való az.~–
148       9|           magát a bég előtt.~– Ne vedd meg őt, uram, bizonyára nem
149       9|          Gyűlölő szív lángjain~Sem hal meg a szerelem.”~A bégnek nem
150       9|               tanácsolom teneked, hogy meg ne vedd urad számára e leányt.~–
151       9|              utánam.~– A próféta lássa meg lelkemet, uram. Ha csakugyan
152       9|           viseli azt, s nem hazudtolta meg soha.~– Mondjad, és ne fecsegj.~–
153      10|            alatt ábrándozó dal szólalt meg, mely a csöndes éjben áthangzott
154      10|               s a palotai síkon szállt meg. A tatár kán rendezetlen
155      10|        férfiakkal, kiket Allah tartson meg sokáig nemzetünk dicsőségére!
156      10|               hallatja vele szavát, az meg van rontva örökre; mint
157      10|                nem egy magas úr átkozá meg azon órát, melyben Feriz
158      10|             Isten úgy engedi, haljatok meg ott, ahol én.” Óh, uram,
159      10|              elébb szemeik villáma öli meg az ellent, azután kardjaik.
160      10|               igazgatja, s egyet bánts meg közülök, mint a méhraj,
161      10|           fájdalma: akkor önmagát ölte meg! Óh, uram, bizonyára jól
162      10|           rejtve. Kiváltképpen uradról meg ne felejtkezzél, hogy hölgyét
163      10|         varázsló egy női Ibliszt bűvöl meg, hogy belészeressen! Még
164      10|               szerelmes asszonyt, s az meg fogja mutatni, hol mehetsz
165      10|        meseírók regéi közt. Ezt tartsd meg, óh, uram, mert ha egy óráig
166      11|              járjatok azon ligetekhez, meg ne próbáljátok ott úszni
167      11|                aki nem, mert ifjan hal meg.~Minden gyönyört, futó élvezetet
168      11|                idő óta tíz lépésnyiről meg nem ismeri az embert, s
169      11|          tudomásra jönnek, nem engedik meg neki az összes hadak vezetését.~
170      11|                Hasszán basának, aligha meg nem bánná, hogy oly jó szemei
171      11|            amott egy jegenyefán szállt meg.~– Ez még szebb, most meg
172      11|              meg.~– Ez még szebb, most meg a diófát jegenyének nézed.
173      11|               tréfával.~– Uram, tiltsd meg rabszolgálódnak, hogy belőlem
174      11|         Azraële ijedelmes arccal –, te meg vagy rontva varázslatokkal,
175      11|            léteznek. Kérlek, ne cáfolj meg, ez rajtad máskor is megtörtént.
176      11|          mindenütt sarkadban, akkor is meg voltál rontva boszorkányos
177      11|                urak vesztegettek volna meg, hogy itt Erdélyben dúló
178      11|               bég elsápadt. Érzé, hogy meg kell adnia magát ez ördögi
179      11|            Hasszán haragosan.~– Engedj meg neki, uram – engesztelé
180      11|               engesztelé őt Azraële. – Meg volt bűvölve, mint most,
181      11|               volt bűvölve, mint most, meg voltál rontva, jó Yffim.~–
182      11|                az önkénytelen.~– De én meg fogom törni a varázst –
183      11|                szentül szemében vallja meg.~Yffim bég bámulva állt
184      12|             összhangzó rímekben zengje meg a figyelő éjszakának. A
185      12|          mutathatom, megöl. Óh, engedd meg, hadd keressem azt itt a
186      12|               ott veszel.~– Nem bánom, meg kell kísértenem; vagy meglelem
187      12|            éjszaka is. Csak azt mutasd meg, hogy hol ejtéd le kezedről
188      12|              hogy az sziszegve hajlott meg előtte.~– Mit parancsolsz?~–
189      12|          partról.~Majmun nem gátolhatá meg a leány szökését, s ijedten
190      12|            Félek, hogy őt nem láthatom meg.~– Mindjárt partnál leszünk.
191      12|               A Duna széles most, mert meg van áradva, alig látszanak
192      12|     keresztülcsalták, megrezzenve állt meg, lélegzetét visszafojtva
193      12|             mostan itt állsz, mint aki meg van bűvölve.~A delnő térdre
194      12|             előtt az ég víziói nyíltak meg, mosolygó angyalarcokkal.~
195      12|                távoli kürthang szólalt meg a csöndes éjben, mire a
196      12|               partra a vezért, ahol az meg fog győződni felőle, ha
197      13|               örömek kertjéből szöktek meg a csaták mezejére, s ha
198      13|        elkezdeni, míg az öreg lőszerek meg nem érkeznek. Tehát menj
199      13|            Tehát menj vissza, és mondd meg uradnak, hogy majd ha csatázni
200      13|                 monda Hasszán. – Mondd meg Kucsuk basának, hogy adjon
201      13|              tudott mit felelni.~– Hát meg vagy te bolondulva, egész
202      13|            szerecsen óriásokat rohanák meg, s nehány pillanat múlva
203      13|          leverésére előjönnek. De azok meg sem mozdultak. Hasszán kétségbeesve
204      13|        látszottak szemlélni, mint eszi meg a török a törököt. Izmail
205      13|           nehány eleven fenyőt gyújtva meg, annak szikrázó világánál
206      13|     beleütődött.~Hasszán remegve vonta meg magát az ablakredőnyök mögött.
207      13|               iszonyatosb rivallás üti meg füleit, minőt csak a fanatizált
208      13|       pillanatban trombitahang szólalt meg, s rendben sorakozva tűnt
209      13|           ellenségre van kihúzva?~– De meg van átkozva a kard is, mely
210      13|               óhajt, egyedül ő fél. Mi meg akarjuk ölni a félelmet,
211      13|         legelső sorai rémülten állanak meg az árok előtt, s egy percre
212      13|               szavait, s egy sincs, ki meg merné neki mondani: szállj
213      13|            őket!” – és senki sincs, ki meg merné neki mondani: „Azok
214      13|         Petneházy, lelkesülten ragadva meg társa jobbját. – Halál és
215      13|                  Fuss innen, és mentsd meg magad. Sereged java elveszett,
216      13|           liliom, ajkát összezárva hal meg a néger gyermek, s arcánál
217      13|              Az ő önfeláldozásuk menté meg a török hadat a teljes szétveréstől.~
218      14|                török tábor levágatott, meg ne rémüljenek; mert férjeik
219      14|                korsóval fejükön jöttek meg a távoli kútról; valami
220      14|               férjéért jött, azt tehát meg kell vesztegetni, hogy engedje
221      14|            veszett el, hol találtatott meg? mi vége lett legutóbbi
222      14|                Allah és Mohamet, mikre meg kell várni, míg mindenki
223      14|         meredekéhez ért, kacagva emelé meg sastollas fövegét, visszakiáltva
224      14|          könyörge neki:~– Fuss! Mentsd meg magadat, ne időzz énmiattam
225      14|             szenvednék, teérted halnék meg, óh férjem! Mentsd meg magadat!
226      14|          halnék meg, óh férjem! Mentsd meg magadat! Az égre kérlek,
227      14|               Az égre kérlek, menekülj meg értem.~Ghyka egy percig
228      14|                Én is sietni akarok. Ha meg kell halnom, inkább keresztyének
229      14|              innen, ha előttem ölnének meg, nem kellene kard szívemnek,
230      14|               a kétségbeesés szakítaná meg.~– Jer, uram, jer! – szólt
231      14|          pillanatban zajos hangok üték meg füleit. A meredek bérc alatt,
232      14|               futottak vissza, s addig meg sem álltak, míg az átelleni
233      14|             hágtak.~– Ezek onnan estig meg nem mozdulnak – mondá magában
234      15|      királynévízzel kezdék locsolni.~– Meg nem engedhetem, hogy házamba
235      15|               fogadja az üldözött nőt, meg van gyalázva a világ előtt,
236      15|          Tisztel Olaj bég, hogy jelenj meg nála, de rögtön.~Anna vendégét
237      15|           kéretett, hogy látogassam én meg. Hisz ebben semmi lealázás
238      15|             vendégedhez, és vigasztald meg. Szavamat adom, hogy mindent
239      15|        megszabadíthassam. Őérte alázom meg magamat.~Apafinénak ugyan
240      15|              Apafi odajárult hozzá, és meg merte szólítani.~– Emberséges
241      15|              minden követ, hogy lábaid meg ne üssed bennök.~E szavakkal
242      15|             állok jót érte, hogy Apafi meg nem csókolta volna azt,
243      15|              Sohase bántsd, édes fiam! Meg nem engedem, hogy kezet
244      15|             volna neki, elájult. Talán meg is hal.~– Óh, szegény gyermek! –
245      15|               e túlságos engedékenység meg ne döbbentette volna; mentül
246      15|                osztogathatja.~– (Vessz meg kegyes mondásaiddal együtt) –
247      15|    tanácskozásba, s hányjátok-vessétek meg a dolgot magatokban, amint
248      15|              bég ránézett.~– Mit mondj meg, jó fiam?~– Hát azt… – folytatá
249      16|             napján oly arccal jelentek meg mindannyian a tanácsteremben,
250      16|                ügyelt a kardjára, hogy meg ne zördüljön.~Ott ült a
251      16|                trónra, megdöbbenve áll meg előtte, s nehány pillanatig
252      16|            búval. Csak alig nyugodtunk meg azon vett hírben, hogy a
253      16|            kellene választanunk, hamar meg tudnám mondani, melyiket
254      16|            viszonzá Béldi. – Ki alázná meg arra magát, hogy a szolgának
255      16|              hüvelyeikbe annyira, hogy meg ne mutathassuk, miszerint
256      16|      mindenfelől.~– Óh, uraim, valljuk meg egymás közt, hogy mi csak
257      16|           megőrizni még jobb, hogy más meg ne tudja, s ha uralkodásunk
258      16|        kénytelenség előtt meghajolunk, meg fog bennünket vetni a világ?
259      16| megváltoztatnunk nem lehet, azt tegyük meg önkényt…~Alig végzé szavait
260      16|              rövid: ki nem értette azt meg? Egy szerencsétlen nő, kire
261      16|      mutatóujját ajkai elé szorítva.~– Meg fogom tudni belőle, méltó-e
262      16|                 ámde e megalázás menté meg Erdély életét, s az a szégyenfolt,
263      16|              utolsó vérfoltjaitól óvta meg e hazát. Az időknek vetett
264      16|         öljetek asszonyt! Gyilkoljátok meg őket, mielőtt egy török
265      16|                álljunk lesbe, rohanjuk meg a hercegnőt kísérő törököket,
266      16|            félelem gondolatja még csak meg sem ingathatná azt. Folyvást
267      16|              ne remegjen, az Isten jó, meg fogja szabadítani.~Midőn
268      16|           magunkért. Addig is áldjanak meg az egek, s engedjék, hogy
269      16|           engedjék, hogy a magad baját meg ne sokalld, midőn a máséval
270      16|            nagy elmeredten, mint írják meg előtte a levelet, hogy serceg
271      16|                hanem Yffim bég! Tanuld meg ezt, kutya. És levél nélkül
272      16|        parancsoló hangon. – Ragadjátok meg ezt a szemtelen úriembert,
273      16|           pillanatban gallérját ragadá meg, s ilyenformán felkapta
274      17|             emberré lett legottan, aki meg van érve a halálra, bárha
275      17|         azokhoz nyúl, a szultánt lopja meg… Ki tudja, Yffim bég, nem
276      17|              Amit tudsz, ne kérdezd.~– Meg akarod szabadítani Ferizt?~–
277      17|           akarod szabadítani Ferizt?~– Meg fogom őt szabadítani.~–
278      17|             esküszöm, azt nem teended! Meg kell neki halni, hogy te
279      17|                   Fejével ajándékozlak meg.~A nő felemelé e szóra fejét,
280      17|        tisztességet, Yffim, sőt tanuld meg, hogy akit most Sztambulba
281      17|              moldován herceg. Ő futott meg legelébb a harcból; egyetértett
282      17|                   de ha akarod, legyen meg. Légy jelen a basák gyűlésén,
283      17|               hogy Yffim bég azt hivé: meg kellett őrülnie.~– Most
284      17|           Tehát, ha szemeid jók, mondd meg nekem, miféle ezred az,
285      17|              fejedelmi székben vetheti meg a hátát.~Ugyanakkor már
286      17|              szólhatott, lélek és test meg volt törve benne, csak kezének
287      17|                mérges pók csípte volna meg, arcán égő fájdalom vonaglott
288      17|              szívére szorítá, tán hogy meg ne szakadjon; azután lassankint
289      17|           annak örülni.~Hasszán nagyon meg volt elégedve a magyarázattal,
290      17|             ami titok nekem, azt tőlem meg nem tudja senki.~Erre Hasszán
291      17|             átlépte, alakosok támadták meg, s legyilkolák.~– Azt én
292      17|      Legnagyobb baj rád nézve az, hogy meg nem ölheted, a föld alatt
293      17|             vagy ha téged ajándékozand meg a nagyúr határtalan kegye
294      18|                arra kérni, hogy haljon meg helyette.~Nyugodt, kiszenvedt
295      18|           Hasszán basa első pillanatra meg volt lepetve a hölgy szépségétől,
296      18|             gondolt reá, hogy ezt neki meg kellend ölni.~Olaj bég még
297      18|              Hasszán háladatosan ölelé meg a béget az adott tanácsért,
298      18|            terhet visz a hátán, s hogy meg ne görbüljön alatta, a mellére
299      18|               akár ébren vagyok, tőlem meg nem menekülhet. Én jó őre
300      18|            tudod-e, hogy ti mindketten meg fogtok halni? – kérdé tőle
301      18|                azután tégedet fojtanak meg, s letesznek mindkettőtöket
302      18|               lelkedből hidd, hogy azt meg fogod nyerni.~Azraële arcát
303      19|               elhagyá, utolszor ölelte meg, és erős hittel mondá neki: „
304      19|             tárgy fordult elő azokban, meg sem említette érkeztöket
305      19|          nagyon tetszett az, hogy őtet meg akarják ijeszteni.~– Megmondod-e
306      19|              tőle az üveget – s ne idd meg mind.~– Megiszom én az egész
307      19|              Feriz.~Az orvos nem ijedt meg.~– Én orvosod vagyok, s
308      19|                 és ti többiek fogjátok meg ezt a jámbor orvost, s csukjátok
309      19|              rögtön megjelent.~– Mondd meg annak, ki helyetted engemet
310      19|            annak, ki helyetted engemet meg szokott látogatni, hogy
311      19|               Lehet-e téged szeretni s meg nem halni a szerelemmel?~–
312      19|             szólt Azraële tétovázva.~– Meg fogsz érteni mindjárt. Egy
313      19|              van bízva, a fogoly nőnek meg kell szabadulnia… Meg fogod-e
314      19|            nőnek meg kell szabadulnia… Meg fogod-e őt szabadítani?~
315      19|                szeretem, és szabadítsd meg úgy.~A nő odarogyott Feriz
316      19|             hogy nem ismered őt, és én meg fogom őt szabadítani, megszabadítom
317      19|                 hogy megismerjelek, én meg akarlak ismerni. Mehetsz
318      19|            nemesen tudott érzeni… mely meg tudott szakadni azért, akit
319      19|           mégis szeretni fogja őt – ha meg fog halni érte… s e hit
320      19|                 hogy Mária nem szökött meg azalatt tőle, míg ő aludt.~
321      19|                az álmok angyala jelent meg előttem, s tudtomra adá,
322      19|                adá, hogyha én nem ölöm meg ez asszonyt, ő fog megölni
323      19|            megölni engem. Az én életem meg van mérgezve, mióta ő itt
324      19|       Boszporuszt. Ennek az asszonynak meg kell halni. Ez meg fog gyógyítni
325      19|          asszonynak meg kell halni. Ez meg fog gyógyítni engem. Megöletem
326      20|                kísértő rém ijesztgeté, meg kelle őt e rémtől szabadítani,
327      20|                intésére nem ő fojtatik meg, mielőtt a vezér megértené
328      20|              leendesz, ne felejtkezzél meg róluk, s ejtsd útba városukat
329      20|               már, hogy saját embereit meg nem ismerte szokatlan ruhában;
330      20|              hogy erre a szóra ő ijedt meg, nem a jelenvolt hercegasszony.~–
331      20|                belőle megtudod, ki hal meg holnap.~E szavaknál széttekinte
332      20|             holnap reggelig a hercegnő meg nem szabadul, akkor az ő
333      21|               s fejcsóválva igazította meg. Hogy még ehhez sem értenek
334      21|                  Hát Hasszán mikor hal meg? – kérdé a vezér, megfogva
335      21|       szavaimra, és tégy azok szerint. Meg foglak szabadítani. – A
336      21|         csengése legkevésbé hazudtolja meg az ezüstöt.~– Ah! – monda
337      21|            egyenként. A várkapuk előtt meg vannak kettőzve az őrök,
338      21|           nézett Azraëlére, azt vélte, meg kellett őrülnie. A teremben
339      21|             Mária hálateljesen szorítá meg az odaliszk kezét.~– Mivel
340      21|              kezét.~– Mivel hálálhatok meg ennyi jóságot?~– Ne gondolj
341      21|          kiáltani, oly erővel taszítja meg, hogy az hanyatt-homlok
342      21|            Most már imádkozhatsz; mert meg vagy szabadítva.~*~A hír
343      21|                A kapuőröknek még az is meg volt tiltva, hogy a zörgetőknek
344      21|            fejérvári kapunál torlottak meg legtöbben, mely fő bejárási
345      21|          gyűrve, készen ottan virradni meg; egypár agyafúrt török katona
346      21|             sarkával, hol öklével, hol meg a fejével esve neki; egy
347      21|               uram, reggelig – szólalt meg egy budai csizmadia, ki
348      21|                hajaszála sem görbülhet meg.~– Akkor jó lesz, uram,
349      21|          másutt, mint itt, midőn nőmet meg akarják ölni? – monda leverten.~–
350      21|               A herceg könnyezve rázta meg az ifjú kezét, s nem neheztelt
351      21|         puskaporos toronyba, egyszóval meg nem nyugszom, amíg feleségedet
352      21|              hoztam.~– Mivel köszönjem meg nemes buzgalmadat?~– Éppen
353      21|                 illő, hogy én jelenjek meg a vérpadon, midőn őérte
354      21|              őtet is; de együtt halunk meg. És ez megvigasztal.~– Nem
355      21|              különben beverem a fejét. Meg fog örülni nagyon, ha téged
356      21|            hogy az előtted elhaladókat meg nem szólítod?~– Az nincs
357      21|            engedjétek, hadd váltsam én meg őt. Jól tudom, hogy annak,
358      21|                a várba juthatsz. Mondd meg Hasszánnak, hogy asszony
359      21|          ajándékozni. Csak annyit tégy meg, hogy juttass be engem a
360      21|               nő, kit éltével szabadít meg, annak kedvese, akit ő szeret…
361      21|                akit ő szeret… És mégis meg kellett őt mentenie, mert
362      21|            mentenie, mert annak ígérte meg…~Minden lépésnél fogyni
363      21|       megrendült szívében, de helyéről meg nem mozdult. – Jól tudá,
364      21|  önfeláldozással és eréllyel szabadítá meg, s felállva a csónakban,
365      21|               nem szerelemből mentette meg őáltala e nőt!…~A lárma
366      21|          bátran, mert téged szerettek, meg szoktad jutalmazni… Nem
367      22|            XXII. Az áldozat~A hercegnő meg volt mentve, de a megszabadító
368      22|              csónakosnak.~– Emlékezzél meg rólam, és eredj vissza.~–
369      22|         imádkozni: tehát itt nyugoszik meg a lélek!… A nőnek is van
370      22|          gyönyörök illatát, nem mutatá meg lepletlen alakját kéjelgő
371      22|             véghetlen irgalmáról, hogy meg hagyta őket szabadulni innen.~
372      22|               arc sokszor idegenül lep meg, a gondolat, mellyel csak
373      22|             eunuchoknak, hogy vezessék meg a lovát az udvaron.~A tegnap
374      23|       született, s mint rablóvezér hal meg.~Ha Teleki Mihály egy nagy
375      23|                már vasmarokkal ragadta meg – ez tevé képessé őt, hogy
376      23|              erdélyi urak bölcsességét meg ne ingathatta volna.~A római
377      23|                azt mondá neki:~– Nézze meg kegyelmed e gyűrű címerét,
378      23|         Egyszer egy üres széket látott meg maga mellett, s dühösen
379      23|             kérdé Apafi. – Hogyan halt meg?~– Béldi Pál ligát kötött
380      23|    táncoltatott az orra hegyén, felyül meg egy tányér volt rátéve,
381      23|                foglyokat rögtön ölesse meg; másik a porkolábnak, Boer
382      23|                engedelmeskedni, ölesse meg őt is az urakkal együtt;
383      23|             Szólj, vagy megfojtalak.~– Meg ne fojts, uram – szabódék
384      23|       fejedelemnőnek, ki általa tudott meg mindent, ami a fejedelem
385      23|           Székelyt, Mikest és Naláczit meg a két Bethlent távolítsa
386      23|              tudok vérezni, de eskümet meg nem szegem soha. Az én javaslatom
387      23|             fog megtartatni, jelenjünk meg fegyveresen, a felültetett
388      23|                 csak Teleki nem rémült meg. Sokkal jobban ismeré Béldi
389      23|               fejedelem kegyelmét hozá meg számára.~Csáky fogait szítta;
390      23|       könyörögve, hogy siessen, mentse meg magát.~– Hát ti? – kérdé
391      24|            pártütők, hanem azért, mert meg akartuk azt menteni. A fejedelem
392      24|               nem teszen s büntetlenül meg nem szegi azt, s kényszerítsétek
393      24|              bajaitok teljes mértékben meg lesznek orvosolva. Jól tevétek,
394      24|              is.~Feriz arca lángolt:~– Meg fognak szabadulni! – szólt
395      24|             tolmácsot azáltal bántotta meg, hogy kifeledte a megszólításból,
396      24|            megrontani. Ámbátor azonban meg vagyon győződve a jámbor
397      24|               a pártütők, ti szegtétek meg a magas portának adott esküt,
398      24|            nagyvezér: hogy, ha veszteg meg nem tudtok ülni, s saját
399      24|              honfitársaitokkal békében meg nem térhettek, majd küld
400      24|        hívására négy teherhordó jelent meg, vállaikon keresztbe vetett
401      24|            pénzre tekinte, nem óvhatta meg arcát amaz utálatos hiénai
402      24|              Béldi magasztosan szorítá meg az agg bajnok kezét, s alig
403      24|           kivehet? Tehát csak ígérd te meg a kimondott summát; az sem
404      24|              amit mondál.~– Tehát érts meg végképpen: ha igaz az, amit
405      24|       jogtalanságot a másikkal torlani meg; nem új fejedelemre, hanem
406      24|          jöttem hozzátok, ám ölessetek meg.~Küprili elhüledezve veté
407      24|              sápadozó arcán, amint azt meg kezdé érteni.~A Béldivel
408      24|           kiálta rá a vezér, mikor már meg volt láncolva.~– Amit kimondtam –
409      24|             úgy segéljen!~– Úgy gebedj meg a börtönben! – harsogá Kara
410      24|     poroszlóknak, hogy Béldit ragadják meg.~Mint a kemény kő, ha megüti,
411      24|               ha Bélditől elválik, sőt meg is ajándékozá a jó urat,
412      25|               csak történetesen akadna meg tekintetével az ülő mozleminen,
413      25|     tulajdonságot, hogy amikor akarod, meg tudsz siketülni, hanem én
414      25|              tudsz siketülni, hanem én meg igen jó orvosságát tudom
415      25|               szaporán, kit látogattok meg az éjjel, mert különben
416      25|                 ha jó zsákmányod lesz, meg ne felejtkezzél rólam.~–
417      25|          melyet világításul gyújtottak meg a fosztogatók.~Itt egy szorosút
418      25|         szpáhik közül egy sem menekült meg.~Feriz bég megtörlé kardját,
419      25|                is zsákmány nélkül tért meg. A múlt éjjeli kalandról
420      25|               jó paripáimon menekültek meg előlem. Kegyelmes uram,
421      25|            magam menjek érte, mert azt meg nem köszönöd.”~Az aga jól
422      25|        lélegzetet venni sem állapodott meg, amíg Székely László uram
423      25|          életemben még egyet sem öltem meg.~Az aga fogait csikorgatta,
424      25|               az ily védelem legjobban meg szokott hallgatva lenni.~
425      25|              börtön ez idő szerint jól meg vala tömve elítélt rablókkal,
426      25|        semmirekellők; tehát tanuljátok meg, hogy mit kelljen mondanotok,
427      25|            uraik e tettet nemcsak hogy meg nem bosszulták, de sőt engemet
428      25|              tett kézzel földig hajtva meg magukat.~A basa egyet intett,
429      25|                szót, és ne mérgesítsen meg. – Te pedig fiam, Feriz
430      26|                 jó uram? Te szabadítád meg egyetlen leányomat undok
431      26|               Feriz bég hévvel ragadta meg kezét:~– Engemet is ugyanazon
432      26|           Béldi Pál szívén, s könnyeid meg fogják olvasztani vasnál
433      26|             fuldokló zokogással ragadá meg egyenként gyermekeit, azután
434      26|                  Te nemes lélek! Ígérd meg nekem, hogy árva gyermekeimet
435      26|             visszatérve ősi váratokba, meg fogjátok-e nekem engedni,
436      26|             bég idvezülten ragadta azt meg kezeivel, szorítá égő ajkaihoz,
437      27|             hisz Apafi István sem halt meg másképpen. – Te, fiam, Zülfikár,
438      27|       másképpen. – Te, fiam, Zülfikár, meg tudnál-e valakit mérgezni? –
439      27|          karokkal ült a kövön, melyhez meg volt láncolva, arca szörnyen
440      27|              kiszabadulni; azért ígérd meg azt a kétszázhetven erszény
441      27|               viszek, és adott eskümet meg nem szegem. Ezek voltak
442      27|            láncait keserű dühvel rázva meg, Béldi. – Ha én most nem
443      27|                örök fogságban?~– Mondd meg nekik, hogy apjuk becsületesen
444      27|    becsületesen élt, becsületesen halt meg, tanuljanak úgy élni és
445      27|              börtöntől. Kétszer lepett meg a láz a fojtott, nedves
446      27|            képedet, és nem ölelhetélek meg. Óh, Béldi, én meghalok
447      27|                legirtózatosabb neme öl meg: a kétségbeesés!~Béldi lehajolt
448      27|               Béldi Pált a guta ütötte meg, köszönd meg, amit eddig
449      27|               guta ütötte meg, köszönd meg, amit eddig kaptál.~– Ejnye,
450      27|          hallhatá. – Hát így csalsz te meg engem? Kialkuszod velem
451      27|                máskor embert, ha előre meg nem adod az árát, te hitetlen
452      27|        helyettük hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészítő mozsárban,
453      28|              Aranka szomorúan csóválta meg szép, szőke angyalfejét.~–
454      28|             látod abból, hogy a jóknak meg kell halni, s a gonoszoknak
455      28|                hatalmasan, mint nyitja meg majdan gyermekei börtönét,
456      28|            gyermekei börtönét, s többé meg nem válik tőlük, akkor lassú
457      28|              atyját minél elébb lássa.~Meg is kellett látnia nemsokára.~
458      28|          napfény, sem szabad lég többé meg nem gyógyíthatá őt. – Gyakran
459      28|             mint a tűz; óh, csak addig meg ne halnék, amíg jó atyám
460      28|            hogy az öröm féktelen ereje meg ne ártson kedvese éltének.~
461      29|               fűbe, minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok
462      29|               éppen a napot ölte volna meg, s most annak vérében fördenék.~
463      29|          székesegyházban, mely annyira meg szokott telni ilyenkor,
464      29|               meglátszik, öcsém, hanem meg is érzik rajtunk; egy este
465      29|            felett.~– Én Istenem, őrizz meg minden jó lelket tőlük.~–
466      29|           ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére. Nagytiszteletű
467      29|             szakad, akkor éppen nagyon meg volt áradva, s annak a visszaömlő
468      29|                hogy füleiknél foghatná meg őket az ember, ha éppen
469      29|            őket az ember, ha éppen úgy meg nem volna ijedve, mint ők.
470      29|             vele együtt, csak egy szeg meg nem mozdult a helyéről.
471      29|            Kegyelmed semmire sem indul meg – szólt a felgerjedt főúr.~–
472      29|                 s csak akkor nyugodott meg egy kissé, midőn az ágyánál
473      29|                pohár.~– Uram – szólítá meg őt a fejedelemnő –, Apafi
474      29|                 kik a börtönben haltak meg. Kapi és az ifjú Kornis,
475      29|                helyett, én ismertettem meg velök legelőször a kardforgatást; –
476      29|              arra mutatnak, hogy Isten meg fogja adni azt. Nem a csodák
477      29|          telkeni uralkodás, s mely úgy meg volt kötve mind a római
478      29|             azt mondják, én ölettem őt meg; Béldi Pál börtönében halt
479      29|              Béldi Pál börtönében halt meg – azt mondják, ezt is én
480      29|         mondják, ezt is én mérgeztetém meg; Bethlen Jánost is magához
481      29|               kezem elérhetné, ki ölte meg? Mindazok, akik a dívánban
482      29|                Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb vezér,
483      30|               szólt, sem egy arcvonása meg nem mozdult. Úgy ült ott,
484      30|            teljes haderővel támadandja meg a római császárt; – ha a
485      30|               adófizető királyokat tűr meg a földön.~A követ egy kicsinyt
486      30|                 A követek hallák, hogy meg van fordítva a mondat; de
487      30|                a legtöbb. Ők mondhaták meg, vajon a béke felbontható-e
488      30|               corpus juris, s benne is meg lehet találni mindent, amit
489      30|              egy tűt keresztülszúrtak, meg tudta mondani, az első lapot
490      30|              érchez; – vagy ha előtted meg akarnak gyilkolni valakit,
491      30|             örömtől ordítva csókolgatá meg a főmufti palástja szegélyét.~
492      30|           sorok, legmakacsabbul tarták meg a zölddel írt betűk színeiket
493      30|          szállj le lovadról, s cseréld meg velem köntösöd! nem mer
494      30|              oly jeles hadvezért száll meg, mint Feriz bég, ki már
495      30|             ősz szakállakat szégyeníte meg! S, íme egyszerre tébolyodva
496      30|                az arcokon.~– Mondjátok meg azoknak, akiket szerettem,
497      30|             dívánban levő urak annyira meg valának zavarodva, hogy
498      31|          hadaikat felvevén, induljanak meg a római császár ellen való
499      31|           elbocsátja őket, hogy nézzék meg az egész török tábort, amerre
500      31|                náluk, ha egy idegennek meg hagyták tekinteni táborukat.~