Fezejet

 1      25|           nem is ismersz már reám, Zülfikár?~A megszólított földig hajtá
 2      25| elvesztettem a kockán Sztambulban, Zülfikár, és sok lovat – monda Feriz
 3      25|      szoktatok most rabolni járni, Zülfikár?~– La illah, il Allah! Az
 4      25|            szent prófétája – szólt Zülfikár, ég felé forgatott szemmel.~–
 5      25|             Hagyd a szenteskedést, Zülfikár! Ti, renegátok, kiállhatatlan
 6      25|    Köszönöm, kegyelmes úr – felele Zülfikár, faképet csinálva arcából –,
 7      25|      magamnak sincs semmi bajom.~– Zülfikár, én becsülöm benned azt
 8      25|       akarod, kigyógyítlak belőle.~Zülfikár meghunyászkodott a ráemelt
 9      25|               Dehogy, uram – szólt Zülfikár, szemeivel hunyorítva –,
10      25|        kapta lovát, s elvágtatott, Zülfikár visszaült a kapu mellé,
11      25|           szpáhikat mind levágták!~Zülfikár sárga lett ijedtében. Igaz,
12      25|   katonáknak tisztelkedni kellett.~Zülfikár görcsöt érze a torkában,
13      25|      bőréből.~      ~A megszeppent Zülfikár addig lélegzetet venni sem
14      25|     Székely László azt hitte, hogy Zülfikár az árulás díjáért jött ily
15      25|            hasznát tudósításodnak, Zülfikár, a fejedelemnek neve napja
16      25|        Beszélhet kegyelmed – szólt Zülfikár fulladozva. – Levágtak kendtek
17      25|   renegátra.~– Ne bolondulj, fiam, Zülfikár. Egy lélek sem volt innen
18      25|      szórul szóra szent igazság, s Zülfikár állítása nem egyéb goromba
19      25|   renegátra.~– Elmenj innen, fiam, Zülfikár, tréfálni, mert úgy találom
20      25|            merész állítás volt, de Zülfikár is megfelelt rá.~– Hozzám
21      25|            ne fuss, míg odamegyek.~Zülfikár azonban meglátá az ablakon
22      27|         meg másképpen. – Te, fiam, Zülfikár, meg tudnál-e valakit mérgezni? –
23      27|            kifizeted.~– Kifizetem, Zülfikár, de miképp fogsz hozzá?~–
24      27|   pillanatban lépett be a börtönbe Zülfikár a megmérgezett levéllel.~
25      27|          társaság, akkor lépett be Zülfikár.~– Ide azzal a száz arannyal –
26      27|         soha.~– Ejnye! – kiált fel Zülfikár – bár még azt is eltagadnád,