Fezejet

 1       6|            még folyvást alig térve magához bámulatából.~– Nem kell
 2       9|             sietett vissza, pénzét magához venni, s úgy jönni ismét,
 3       9|           bámulatából félig-meddig magához térve a bég. – Te engem
 4      14|            a tornácba, s felhívatá magához férje hű cselédjét, ki vele
 5      14|            fontolgatásra, hirtelen magához szedé kincseit, s Jovától
 6      15|        fejedelmet Olaj bég hívatta magához, haragra gerjedve jött elő.~–
 7      15|      szolga urával, hogy egy követ magához rendelje a fejedelmet, kinek
 8      16|           valahogy elhüledezéséből magához téregetni.~– Hát azt gondoljátok
 9      18|      amennyiben vállait átkarolva, magához voná.~– Ha őr kell e nőnek,
10      18|        felvetve, monda:~– Az Isten magához vesz bennünket.~– S mi szüksége
11      20|            a pénz szóra, odaviteté magához a zsákokat, s könyökig markolászva
12      21|            az odaliszk köntösét, s magához ölelve őt forrón, sokáig
13      21|            a herceg kezét, berántá magához a kapu alá… Mindkét férfi
14      21|      öröméből csak lassanként tért magához, eszébe jutott társnője,
15      21|       hölgyhöz, s annak szép fejét magához vonva, márványhomlokára
16      23|        elfogatás, rögtön felhívatá magához Csereit, s megmutatva az
17      23|     mielőtt Naláczi meglepetéséből magához térhetett volna, kalpagja
18      25|           bámul fel rá, odainti őt magához.~– Tán nem is ismersz már
19      28|            szeret, s elviszi innen magához, mert nem engedi, hogy soká
20      28|  gyógyíthatá őt. – Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét, s odatevé
21      28|       közel a várnagy, ezt odainté magához.~– Ím, itt e hintóban a
22      29| mérgeztetém meg; Bethlen Jánost is magához szólítá Isten; elhalt Kapi;
23      29|   hirdetnének.~Az első ijedelemből magához térve, hirtelen föleszmélt
24      29|          mindenütt, s amely órában magához szólít, számolok azokért,
25      32|          és közötte…~Ekkor szólítá magához az Isten történetünk utolsó
26      34|          Thököly ott a harc színén magához váltá őt a tatároktól, s