Fezejet

 1      El| kötelességet reménylek teljesíteni, amidőn jelen művemben ugyanazon
 2       1|  emlékezik-e kegyelmed a múlt évre, amidőn egyszerre elkezdtek egész
 3       1|        idege meg ne lankadjon, hogy amidőn eljön a rettegéseknek napja,
 4       4|            a bég fél térdre bukott, amidőn egyszerre sebes vérsugár
 5       6|        átallanak társaik közé lőni, amidőn Haly a két bakót küldi rájuk
 6       7|            úr egy szép alkonyatkor, amidőn a kapun kívülről zörgetés
 7       7|          tűzhelyeik védelmére, hogy amidőn szentbeszédje végén felragadá
 8       8|            éppen fürdőkádjában ült, amidőn e rémületes futás történt,
 9       9|          sem magadnak, sem uradnak, amidőn őt háremébe akarod vinni.~
10      17|           elégedve a magyarázattal, amidőn a belépő eunuch aranytálcán
11      18|         melyeket, mellesleg mondva, amidőn kibontottak, egy-egy réz
12      18|           Még csukva tartá szemeit, amidőn felnyílt a hálószoba ajtaja,
13      19|         hogy más tárgyat ne lásson, amidőn az ő arcát idézi lelke elé.~
14      23|          szabadon működött, úgyhogy amidőn ezek kiszabadultak, megdöbbenve
15      23|           Bodola várában ült Béldi, amidőn hírül hozák neki, hogy Bethlen
16      24|            azt elébb kifizesd, mint amidőn általunk fejedelemmé fogsz
17      29|         barátaim.~– Volt idő, uram, amidőn kegyelmed eszének minden
18      29|           idő, nagyságos asszonyom, amidőn kegyelmed a fejedelem előtt
19      30|             küldötte bele.~Hát még, amidőn az őrültség rettegett szelleme
20      30|            az a mély bú kifejezése, amidőn megszólalt.~– Megbocsássatok,
21      30|    megitatom vérnek italával; majd, amidőn azok, kik most benneteket
22      31|             hangzott fel ajkaikról, amidőn az előttük álló látvány
23      31|           szultán jégre épít várat, amidőn oly könnyelmű ifjúra bízza
24      31|            nagy tudott lenni akkor, amidőn ő egyszerre kicsiny lett;
25      31|         hazájokba, s Teleki Mihály, amidőn hazaért, meglátogatta a
26      34|        magyar természetét a hadban, amidőn azt a hátulsó sorba rendeled;