Fezejet

 1       1|          oly édesdeden szunnyadt fekete zsindelyes tetőivel s méla
 2       3|      istennőire emlékeztető nagy fekete szemeiben egy könny rezeg.
 3       7|       hat láb magas férfi, rengő fekete szakállal, barna, sovány,
 4       7|       kérdéses négy barát, durva fekete szőrkámzsa volt rajtuk,
 5       7|    között három nap óta dühöng a fekete halál, a legirtózatosabb
 6       7|       által ragadjon el reátok a fekete halál.~A rabló mindent utánmondott
 7       9| szerecsen leány azért szép, mert fekete, a görög azért szép, mert
 8      12|          visszhangoz. A fehér és fekete fő egymás mellett úszik
 9      12|    kénytelen volt őket, mint egy fekete sált, dereka körül övezni.~
10      14|         állt hintaja, négy izmos fekete ménnel, abba hirtelen felült,
11      14|         tartá sastollas fövegét, fekete hajfürtei körülrepkedték
12      17|    reszkető leány, vállaira omló fekete fürtökkel, elpiruló arccal,
13      19|      felkötényezett ember főzött fekete leveket mindenféle görbe
14      21|         Négy hosszú fonadék, oly fekete, mint az éj, térdein alól
15      22|          Hirtelen – amint a Duna fekete hullámait s az ég még feketébb
16      22|    látszott egyéb, mint egy nagy fekete szérű, beomlott hamvakkal.
17      22|    maradt egyéb utánok, mint egy fekete folt. Jövő tavaszra azt
18      24|         vált epéskedés, ha szól, fekete fogait összeszorítja, azokon
19      24|         palástban, nagy, fényes, fekete szakálla csaknem övéig ér,
20      24|     felhúzódtak, helyet nyitva a fekete, hegyes fogaknak. A magyarok
21      29|         a szántóföldek termékeny fekete hantjain a zöld penész ütötte
22      30|      keblére, összefolyva tömött fekete bajuszával. Az egész tanácskozás
23      30|         égett papírrongyok, mint fekete pillangók, szálltak csendesen
24      34|     megbízott szolgáját, s amint fekete köntösbe volt öltözve, mert
25      34|        Telekit látta maga előtt, fekete öltözetében: ráismert messziről,