Fezejet

 1       1|          Magyari László uram most mindjárt bővebben meg fog ismertetni.~
 2       3|        álló bandérium poroszkált.~Mindjárt megismerték bennök a fejedelem
 3       3|    udvarra nem hajtattak, aholott mindjárt a kapubálványnál várakozék
 4       3|      eszembe.~– Óh, azt Feriz bég mindjárt le fogja számodra írni,
 5       4|      olasztól. Candia szigetén.~– Mindjárt gondoltam. Magyar nem vág
 6       6|         ha ló kell.”~– Hiszen nem mindjárt lopom el, ne búsulj – biztatá
 7       6|          az ezerhétszáz forint is mindjárt jó lesz egy vármegyét megvenni
 8       6|       volna, rá is ismertem volna mindjárt: hisz én tettem legelőször
 9       7|          istenfélő beszédet fogsz mindjárt tartani.~– Én? Prédikációt?~–
10      11|       megragadva Hasszán kezét –, mindjárt megtudjuk, melyikünknek
11      12|        elhatároztam magamat. Most mindjárt.~– Mit beszélsz? Hiszen
12      12|       hogy őt nem láthatom meg.~– Mindjárt partnál leszünk. A Duna
13      14|          tanácsodat, Jova. Reggel mindjárt megmondom férjemnek.~– De
14      16|         tanácsurak együtt vannak, mindjárt jött a fejedelem is, vele
15      19|         kellett neki beszélni, ha mindjárt a fejét leütötték volna
16      19|      félrehúzta a száját e szóra, mindjárt gondolva, hogy ez nem jó
17      19| elvesztenie, azt mondá, hogy majd mindjárt megmutatja Feriz bégnek.~–
18      19|           mint ül fel betege most mindjárt a táltosra, ki nehány órával
19      19|     tétovázva.~– Meg fogsz érteni mindjárt. Egy fogoly nő van Hasszán
20      19|           egyedül kellett lennie, mindjárt elaludt, s azután ijedve
21      24|           László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövők elégült mosolygásáról
22      31|        vetni.~– Akkor jó lesz, ha mindjárt beszél velök kegyelmed;
23      34|          csak foglalkozást adj.~– Mindjárt adok – monda Heiszler, s
24      34|          nagy, erős armadája, aki mindjárt benyomul, s a törököt kiveri. –