Fezejet

 1       1|    uramnak”, nehogy a másik is magára vehesse a köszöntést.~A
 2       3|      lenni, nem sokáig hagyott magára váratni azon jól meghallott
 3       4|    kardját felköté, s mentéjét magára ölté.~Nemsokára visszatért
 4       5|       Ezzel befelé fordult, és magára voná takaróját.~*~Cserei
 5       6|    török csiflik alakját vette magára, ahol cifraság és ragyogvány
 6       8|    vízből, s egy lepedőt kapva magára, az ablakhoz szaladt, s
 7       8|     hirtelen parasztruhát ölte magára, felmászott egy fa tetejére,
 8      10|        kivívatott, s a harctér magára marad, akkor leszáll az
 9      12|     könnyű szürke burnuszt ölt magára, s kezébe véve kobozát,
10      13|   hadat a teljes szétveréstől.~Magára maradt már a tér, – viadal
11      15|    gyöngéd érzelemből nem vevé magára a zöldbársony fejedelmi
12      16|   bocsátá, ki is ránk nézve és magára is szerencsétlenül e napokban
13      17|      foglak téged.~Azzal ismét magára vevé álöltönyét, nyugodtan
14      17|    álöltönyét, nyugodtan rakta magára egyenkint a vénség jeleit,
15      18|   felülve gyékényes szekerébe, magára húzta annak leppentyűit,
16      19|    selyemruháit ölté helyettök magára, patyolat turbánt kötött
17      21|      valami dzsinn vette volna magára, s jőne őt ijeszteni alatta.~–
18      22|      halvány, fehér alakot lát magára szemközt jőni. Oly ismerős
19      22| mutatott vissza; de nem ismert magára benne: e szelíd, földfölötti
20      24|    közül még három férfi vonja magára a figyelmet.~Az egyik Kucsuk
21      24| nyugodt, elszánt arccal engedé magára lakatoltatni a félmázsás
22      25|      el nem követett hőstettet magára vállalta volna.~A porta
23      31|  meggörbülni; de úgy vigyázzon magára, hogy ha ki talál lépni
24      33|         drága öltönyt övedzett magára; pincéjében megnyittatá