Fezejet

 1       3|           mind a leány. Ah, de a lélek nem volt jelen, az ajk öntudatlanul
 2      12|          a leány előtt. E démoni lélek szilaj lángjai még az ő
 3      12| csodálkozva tapasztalá, hogy egy lélek sincs Feriz bég táborából
 4      17|    szorításából. Nem szólhatott, lélek és test meg volt törve benne,
 5      21|   pillanatot kértem. Valami nagy lélek jelen volt akkor előttünk;
 6      22|        tehát itt nyugoszik meg a lélek!… A nőnek is van lelke,
 7      22|          nőnek is van lelke, s a lélek szerelme tovább tart, mint
 8      22|         mint az élet. Hol volt e lélek eddig? Hol szunnyadt, hol
 9      22|          közelgését érzi… Hisz a lélek nem vétett soha, a lélek
10      22|         lélek nem vétett soha, a lélek nem érzett, nem adott vissza
11      22|         vissza utált csókokat, a lélek nem hevert undok ölelésben,
12      22|     alakját kéjelgő szemeknek; a lélek aludt fehér, hófehér leplek
13      22|     porrá lettek, akkor, ugye, a lélek sem fog emlékezni rájok?
14      22|        sem éri azt el, a bűnbánó lélek sóhaja mégis egy perc alatt
15      22|         gondolat, mellyel csak a lélek küzdött, egyszerre a testi
16      24|         ifjúság színét, de nem a lélek nemességét; tojásdad képének
17      25|   bolondulj, fiam, Zülfikár. Egy lélek sem volt innen ki a várból,
18      25|        teszem a fejedet.~– Ejnye lélek! Lélek, beste lélek fia! –
19      25|          fejedet.~– Ejnye lélek! Lélek, beste lélek fia! – kiálta
20      25|        Ejnye lélek! Lélek, beste lélek fia! – kiálta fel Székely
21      25|         kaput, úgyhogy innen egy lélek sem mehetett ki, hacsak
22      26|         szólva hozzá:~– Te nemes lélek! Ígérd meg nekem, hogy árva
23      33|        ellen.~A török hadakba új lélek látszott szállani azon hírre,
24      33|       birodalomban, s új erő, új lélek szállta meg egyszerre annak