Fezejet

 1       1|        jól tudom, már elhagyta a hideg, s régóta nem beteg.~– Nem
 2       4|     előtt; te hozz magaddal némi hideg sültet és bort, az útban
 3       4|         mellém a fűbe; csatlósom hideg étket hozott utánunk, falatozzunk
 4       4|   azalatt Imre csatlósa kiraká a hideg sültet és gyümölcsöt, melyet
 5       4|       egészen dühbe jött Thököly hideg nyugalmán, s csaknem magánkívül
 6       5|          levelet, jobban lelte a hideg, mint az urát. Nyugtalanul
 7       7| hajszálait érzé égnek emelkedni, hideg borzongás futott rajta tetétől
 8       7|      reszketett. Bátorsága, az a hideg megvetése a halálnak, mely
 9       7|     egyszer forró, egyszer pedig hideg vízben meg nem tisztítottam,
10      11|        énekeseitek, táncosaitok, hideg északon született népek,
11      12|         haldokló küzdései iránt. Hideg, ijesztő világ van ott,
12      13|        is.~– Ti mondátok – szólt hideg nyugalommal Montecuculi,
13      16|       mosolyog rá vissza. Teleki hideg komolysággal vezeti a fejedelmet
14      16|           Irgalom!… Irgalom!~Oly hideg némaság ült minden ajkon,
15      16|     közben a fejedelemnő szemei, hideg, kemény hangon kívánt megfelelni.~–
16      16|        megmentett hon gondolatja hideg vigasztalása volt azon fájdalomnak,
17      18|        mindkettőtöket a sírba, a hideg földbe.~– Egy jobb világban
18      20|     birodalomban, s Azraële arca hideg volt és mozdulatlan, mint
19      21|          tudom – rebegé Feriz, s hideg borzadás állta el egész
20      21|        egy imát, mely kísérjen a hideg „holnap” elé, s mondjad
21      26|        mindnyáját egybeölelte. A hideg vas elzárta kebleiket egymástól.
22      27|         mint nyirkos börtönben a hideg kövön?~– Mentül többet szenvedek –
23      31|          a gesztenyét.~Telekit a hideg kezdte törni a visszás érzésektől.~
24      31|          száguldó fejedelemre, s hideg, érckemény hangon monda:~–