Fezejet

 1       1|         távol, ismeretlen hang, s egy-egy pillanatra mintha világosabb
 2       2|          kellett volna kiosztani, egy-egy megtetszett neki, megtartá
 3       2|         töretlen borjúbőr volt, s egy-egy báránybőr süveget évekig
 4       2|          termettek ugyanott, mint egy-egy akós hordó, hogy a szomszédság
 5       4|           karjai erejében, miknek egy-egy izma olyan volt, mint egy
 6       6|       feltörjék; s kik közül néha egy-egy bátrabb és szerencsésebb
 7       6| fojtogatva egymást, s ha felbukik egy-egy turbános fő, azt a hídlábakon
 8      11| granátalmavirágok bokrétái között egy-egy odaliszk behunyt szemű fejét
 9      13|        egymástól előrehatolni, ha egy-egy elakadt vagy feldűlt, kénytelen
10      13|        olykor belekondult a zajba egy-egy harang, ha egy eltévedt
11      13|          tömött soraik közt, néha egy-egy mameluk maga is leesett
12      13|         magában Toggendorf, midőn egy-egy nehéz kardcsapása alatt
13      13|          forognak a gázolt fűben. Egy-egy meglőtt paripa emeli még
14      13|          búcsúzó alkonyfény felé, egy-egy elesett szpáhi keresi szemeivel
15      14|       mintha azoknak minden bérce egy-egy mentsvár volna rájuk nézve.~
16      14|          virágos völgyek mélyébe; egy-egy hegyi patak fut néhol az
17      18|       mondva, amidőn kibontottak, egy-egy réz asper volt1 volt mindegyikben),
18      21|         rugdalná kívülről, s néha egy-egy ablakszárny csapódása üdvözlé
19      25|    annyira megnyerni szívét, mint egy-egy ritka szépségű boglárral.~
20      25|          mögé csöndesen odalépett egy-egy.~– Ti voltatok Szent Mihály
21      29|        micsoda?~– Olyankor, fiam, egy-egy falu ég porrá. Azt mondják,
22      31|       puskás, mennyi lándzsás van egy-egy dandárban. Megmutogatta
23      33|      arnót asszonyok is fejenként egy-egy csókot kezdtek fizetni,
24      33|      egyenkint, majd összevissza, egy-egy hadsor, egy különálló csapat;