Fezejet

 1       1|    Magyari László. – Tisztában vagyunk – s azzal odalépett az ördöngös
 2       4|     Imre ellenfeleit –, hárman vagyunk a viadalhoz, s miután mind
 3       6|      öt halmot. Ilyen legények vagyunk mi.~– Mind igen szép dolgok
 4       6|       hat tinóra.~– No, szépen vagyunk! – mondá Raining nagy bosszúsan
 5       7|         Görögök vagytok?~– Nem vagyunk görögök.~– Hát örmények?~–
 6       7|       örmények?~– Örmények sem vagyunk.~– Ariánusok?~– Még azok
 7       7|     vagytok akkor?~– Zsiványok vagyunk! – kiálta erre a kérdezett,
 8       8| messziről a harámbasa. – Körül vagyunk fogva! Valahány pap van
 9       9|     török mecset minaréje…~Hol vagyunk? Minő szomorú kép áll előttünk?
10      13|       kolompos.~– Mi jancsárok vagyunk, a próféta kertének virágai,
11      16|      belőle, egy komma sem, ki vagyunk feledve az egészből, mint
12      16|     akkor nagy és dicső nemzet vagyunk, a békekötéskor nem is tudják,
13      16|       e honban, de valóban nem vagyunk annak urai többé. Erőnkben
14      16|      Mi csak igazságot osztani vagyunk itt, asszonyom, és nem irgalmat
15      16|       nemzet első hivatalnokai vagyunk. Ezt kegyelmed igen jól
16      16|       időknek vetett áldozatok vagyunk, asszonyom, titkoltuk a
17      16|    kezeit összekulcsolá.~– Így vagyunk tehát? Hajdan a bátorság
18      17|   zászló, sem ezred.~– Hát így vagyunk? – szólt nagyot köpve maga
19      23|        akart.~– Ha már ennyire vagyunk – monda –, akkor jobb nyíltan
20      24|  hazánk láthatását sem; készek vagyunk élni koldusul, elhagyatva,
21      25|      azt felelitek: igenis, mi vagyunk. Azután azt kérdezi: ti
22      25|       basa az álhősöktől.~– Mi vagyunk igenis, szolgálatodra, győzhetetlen
23      34|    XXXIV. Az utolsó nap~Készen vagyunk már mindennel: csak a fizető