Fezejet

 1       1|           krónikákat lehetett volna róla írni. Előbb csak tüzes ember
 2       5|        aztán én sem felejtkezem meg róla. Mondja meg neki, várjon
 3       6|       nézett rá. El nem merte volna róla venni a szemeit, alig mert
 4       6|             a lápot, és én elhordom róla szépen a boglyát. Hát azt
 5       7|      fürösztötte, hogy megemlegette róla holtig.~Éppen így járt vele
 6       9|           Ah, jer, és győződjél meg róla.~S azzal félreszakítva a
 7      13|    turbánját, hogy rá ne ismerjenek róla holttestére.~E pillanatban
 8      14|    gondolatom volt, de már letettem róla, s mármost nem gondolok
 9      15|          segítenek; ha pedig az van róla írva, hogy megéljen, akkor
10      17|            féljen; s jól értesültem róla, miszerint azok az urak,
11      17| fáradságomat, hogy kezeimet leveszi róla. Te őrizd tovább, s rejtsd
12      18|        álmában, anélkül, hogy tudna róla valamit.~Azraële fél karjára
13      19|             minden orvosság leesett róla.~– Ne haragudj, uram – szólt
14      21|       tekercsében, míg meggyőződött róla, hogy az onnan nem eshetik
15      21|             ért, már elfelejtkezett róla.~Majd ismét visszajött,
16      21|       lefeszíté a külső ezüstlemezt róla, s íme a kemény, áthatlan
17      24|           viszontagságok letörülték róla az ifjúság színét, de nem
18      24|                Fájdalommal értesült róla jámbor fejedelmünk, Apafi
19      27|         akarja olvasni, előbb leüti róla a port, s az rögtön felszáll,
20      27|            eb, szemeit le nem vette róla, s a legkisebb zörejre,
21      27|           feltörve pecsétjét, leüté róla a port, s végigfutva rajta,
22      28|  legmagasabb ideálja volt; ha Feriz róla kezdett el beszélni, akkor
23      30|          kötve oldalára, de le volt róla törve a markolat: úgy viselte